1823-ban ezen a napon tisztázta le és jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát Kölcsey Ferenc, 2022-ben pedig az Országgyűlés határozott arról, hogy január 22-ét a magyar kultúra napjának kell tekinteni. A határozat szerint "Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe.”  A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Kölcsey 1838 augusztusában hunyt el, így nem tudhatta, hogy a költeménye később milyen szerepet tölt be majd a magyarság életében. Erkel Ferenc 1844-ben nyerte el a lehetőséget, hogy megzenésítse a Himnuszt. 

Iskolánkban Pirosné Kocsis Anna tanárnő munkájának köszönhetően faliújságon és tablókon keresztül megismerkedhettek tanulóink a Himnusz költőjével, a magyar kultúra és tudomány jeles alakjaival, s kedvenc költőjét, meséjét, regényét vagy népdalát is felragaszthatta mindenki a folyosó egyik táblájára. S természetesen a Himnuszt is elszavaltuk, mindegyik évfolyamunk 1-1 versszakot.

Az új év elején Miklós atya látogatott el óvodánkba és iskolánkba, s megáldotta a benne lévőket: gyermekeket és dolgozókat egyaránt. Vízkereszt ünnepe alkalmából beszélgettünk a víz fontosságáról, Jézus megkeresztelkedéséről, és Isten mindent átölelő jelenlétéről, szeretetéről. Közösen énekeltünk és imádságokat mondtunk István atyáért is, hogy mielőbb felépüljön. Ezt követőn Miklós atya megszentelte az egész óvodaépületet, valamint újra felírta a 20+C+M+B+25 kifejezést a bejárati ajtó fölé, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”. Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és szomorúságban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között intézményünk felett van.

További képek a Vízkereszt galériában!

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud, legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha-soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom, legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’!

Kányádi Sándor

Minden diákunknak, dolgozónknak, munkatársunknak, partnerünknek, rokonunknak, barátunknak, üzletfelünknek és támogatónknak ezúton is Isten kegyelmében gazdag, békés, boldog új évet kívánunk!

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Elérkezett az év decemberi hónapja. Minden gyermeket, a várakozás, az ajándék és a beteljesülés tart izgalomban.  Még mielőtt a téli szünet kezdetét vette volna, az első és harmadik osztály számára osztályfőnökük Bodokiné Szakács Beáta úgy gondolta, hogy a gyermekeket úgy engedi el a jól megérdemelt szabadságra, hogy előtte teljes terjedelmében megismerteti velük az advent szépségét. Így váljon számukra kerek egésszé a karácsony eljövetele. Ennek megvalósulása Székesfehérváron történt meg. A város főutcája ünnepi díszbe öltözött. A levegőben kürtös kalács, tea és forralt bor fűszeres illata terjengett, amelynek varázsa van. A diákokat ámulatba ejtette a fényfűzérek szebbnél szebb játéka, és a pompásan felöltöztetett fenyőfa. A Püspöki Palota kapui tárva-nyitva várták a látogatókat, hogy megtekintsék az adventi udvart.

BETLEHEM! Amikor az arcokat olyan érzelem veszi hatalomba, hogy szavakra nincs szükség. A szemek csillognak. Odakünn, karácsony éjjelén, a hideg megropogtatta az istálló falait, és megszikráztatta az égen a csillagokat. A lélek megremeg! A rongyos istállóban Mária és József, a jászolban  meleg szalmában kerekre nyílt ragyogó tekintetű kisded feküdt. Az Állatok ösztönből érezték, hogy itt egy csoda született és eként cselekedtek. Aki látogatóként ide betér, olyan érzelem járja át, amelyet nem tud és nem is akar megmagyarázni. Egyszerűen csodálatos dolog megélni.

Ezekkel az élményekkel és a  Jaj de szép a karácsonyfa című szívet melengető dallal kíván az első és harmadik osztály minden egyes tanulója Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket.

További képek az Adventi udvar galériában!

Nagy Csilla, 3. osztályos szülő

A téli szünet előtti utolsó tanítási nap hagyományosan az iskolai karácsony napja. Ezen a napon a karácsonyfára felkerülnek az iskola tanulóit és dolgozóit jelképező díszek. A napot a folyosón kezdtük, nyitásként a katolikus hittanosok pásztorjátékával készültünk fel a legszebb ünnepre. Hiszen ne feledjük: a karácsony igazi üzenete az, hogy Isten megváltót küldött a földre, a legnagyobb karácsonyi ajándék maga Jézus Krisztus.

Az osztálydíszek felaggatásával (köszönjük a szép díszeket Lakatosné Haris Ivettnek, valamint az iskoladíszt és a folyosói kandallót Vargáné Agócs Martinának) és az osztályok karácsonyi csomagcseréjével hangolódtunk tovább a karácsonyra.

Zárásként nem maradhatott el a megszokott tombolahúzás sem. A felajánlásoknak köszönhetően sok-sok nyeremény talált gazdára. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a sorsoláshoz küldtek tombolatárgyakat valamennyi gyermekünk javára, többen egy egész táskányi aprósággal, ami a gyerekek örömforrása lehetett ma délelőtt. Jólesett a tanároknak is a gyermekektől kapott apró ajándék, 8. osztályosaink pl. valamennyi pedagógus és dolgozó munkáját megköszönték. Sokat jelent számunkra, hogy vannak, akik a jó dolgokban igyekeznek segíteni bennünket a negatívumok hajszolása helyett, s ezzel a legnehezebb időszakban adnak számunkra lelki megerősítést. Köszönjük minden támogatónknak!

Kiemelten köszönjük étkezési szolgáltatónk, a Family Diner Kft. karácsonyi meglepetését is: jóvoltukból intézményünk valamennyi tanulója pizzát kapott ebédre!

Végül eljött a várva várt pillanat: itt a több mint kéthetes téli szünet! Ezúton is kívánunk minden partnerünknek áldott karácsonyi ünnepeket!

 További képek a Karácsony galériában!

Advent 3. vasárnapján óvodásaink működtek közre a települési gyertyagyújtáson. Kedves kis műsoruk egy  igen-igen szomorú kis fenyőfáról szólt, aki szeretett volna karácsonyfa lenni, de ehhez kicsi volt és díszekkel sem rendelkezett. Szerencsére nem hagyták cserben a társai, s az előadás végére a  fenyőfa is megvigasztalódott. Belegondolva az advent igazából erről szól: tudjuk-e lélekben feldíszítve magunkat előkészíteni a legszebb ünnepre, a külső díszek mellett belső értékekkel fogadni, várni a Megváltót? Átérezzük-e, hogy a másokért végzett segítség, szolgálat számunkra is igazi ajándék? A műsorban felcsendülő énekeket Nagy Richárd tiszteletes kísérte gitáron, köszönjük az ő közreműködését is!

További képek az Adventi gyertyagyújtás óvodai galériában!

Adventi csendben

Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van…
Készül-e, mondd, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.

A mai szentmise előtt a katolikus hittanosok pásztorjátékával hangolódhattak a templom látogatói a legszebb ünnepre. Hiszen ne feledjük: a karácsony igazi üzenete az, hogy Isten megváltót küldött a földre, a legnagyobb karácsonyi ajándék maga Jézus Krisztus. Köszönjük a műsort a gyerekeknek és a felkészítést hitoktatójuknak, Vargyas Jánosné Angéla néninek!

További képek a Pásztorjáték galériában!