Mindannyian úton vagyunk. Úton, kérdésekkel tele. Hová visz? Miért? Mindannyian kereszteket hordozunk. Összeroskadunk. Újra fölkelünk. Meddig? Miért? Minden küzdelemnek van értelme. Értelmes a keresztút, ha fölismerjük a célját.
A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból (vagy állomásból) áll, amelyek Krisztus végső szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végző hívő az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl.
A keresztút a léleképítés iskolája. A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik.
A keresztútnak kettős mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz előttünk, mekkora Üdvözítőnk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensőségesebb megtérésnek.
Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Főleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük. Családi gondok? Betegség? Csalódás? Sikertelenség? Magány? Bántás? Hamis vádak? Árulás? Veszteségek? Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi életünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erőt merítünk belőle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük. S nem kell egyedül vinnünk a terhet. Mellénk is beállhatnak segíteni, mint Cirenei Simon tette, és enyhíthetik szenvedésünket egy kendő nyújtásával, ahogy Veronika is cselekedett.
Különösen megrendítő Jézus keresztre feszítése! Ő ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idők, amikor már semmit sem tehetünk – csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel.
Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztről való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van. Az utolsó vacsorán ránk hagyta az Oltáriszentiség titkát: ahogyan Krisztus kenyérként, lelki táplálékként szolgál számunkra, ugyanúgy kell szolgálnunk nekünk is embertársainkat.
Korzenszky Richárd atya megfogalmazásában: „Legyen bármi is a hivatásunk, életünk csak akkor nyer igazán értelmet, ha merünk éltetővé, kenyérré válni – mások életéért.”
Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is! „A halál és élet harcra szállt. Meghalván az Élet a halálon úr lett.” – énekeljük Húsvét ünnepén a Hozsanna énekeskönyv 88. számú énekében.
Üres a sír. Jézus él. Az élet erősebb, mint a halál. Nekünk, halandó, de élni akaró embereknek mennyire szól bele az életünkbe az örömhír bizonyossága, hogy „az Élet él és élni akar”?
Ha komolyan vesszük, hogy az élet kincs, akkor sok mindennek másként kellene lennie az életünkben. Másként kellene lennie közösségeinkben. Országunkban. Földünkön. Át kellene rendeződnie értékrendünknek. Pontosabban: kellene, hogy legyenek értékeink. Tudnunk kellene különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok között. Tudnunk kellene megkülönböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól. Nem a pillanatnyi érdekek uralmának kellene érvényesülnie az életünkben, hanem az igazi értékeknek.
De mi az igazi érték? Mindaz, ami az életet szolgálja, jó. Ami akadályozza, gátolja, pusztítja: rossz. Nem tehetünk meg mindent, amire képesek vagyunk: szabadságunknak korlátai vannak. Ezek a korlátok az életet szolgálják. A személy és a közösség életét. A család, az otthon, a haza, a nemzet életét. Nem érvényesíthetjük úgy az akaratunkat, hogy közben mások élete kárt szenved miatta.
Minden mozdulásunknak az életet kellene szolgálnia. Amikor azonban látjuk Földünkön a háborús pusztításokat, tudjuk, hogy sok millió gyermek nem születhetett meg az abortuszok miatt, tapasztaljuk, hogy virágzik a drogokon, alkoholon, füves cigarettán és még ki tudja, milyen szintetikus szereken vagy felelőtlen internetes kihívásokon keresztül az önpusztítás, joggal tehetjük fel a kérdést: De hol van a tisztelet az élet iránt?
Kétezer éves jó hírt hirdet a kereszténység húsvét ünnepén. Olyan esemény hírét, aminek igazságáért képesek voltak Jézus apostolai odaadni az életüket is. És azóta emberek sokasága tudott erőt meríteni belőle, hogy emberibb legyen az élete s általa környezete élete is. Ez a keresztények küldetése és egyben felelőssége is.
Az elmélkedést összeállította: Kiss Attila főigazgató
Források:
Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: Keresztút gyűjtemény
Korzenszky Richárd atya elmélkedései (könyveit minden kereszténynek jó szívvel ajánlom, a Tihanyi Apátságban vásárolhatók meg)
