Október 1-jén világszerte a zene kerül reflektorfénybe, ezen a napon ünnepeljük a zene világnapját, amelyet Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére az UNESCO 1975-ben hirdetett meg. Azóta e napon különös figyelmet kap a muzsika, amely egyszerre ősi és örökké megújuló kifejezési forma, és amely minden kultúrában másként, mégis egyetemes módon van jelen.
A zene világnapja alkalmat ad arra, hogy felidézzük a zene jelentőségét, hiszen a zene az emberiség legrégebbi kísérője: már az őskori közösségek is hangszereket készítettek, ritmusokat doboltak, dallamokat dúdoltak. A dallamok segítettek kifejezni az érzelmeket, közvetíteni történeteket, sőt összetartani közösségeket. A zene ma is ugyanilyen erővel hat, legyen szó klasszikus művekről, népzenéről, jazzről vagy a legújabb könnyűzenei slágerekről.
Yehudi Menuhin úgy fogalmazott:
„A zene világnapja arra hivatott, hogy erősítse az emberek közötti barátságot, a békét és a közösségi összetartozást.”
Meggyőződése volt, hogy a zene hidat képes építeni nyelvek, vallások, kultúrák között, és így hozzájárulhat egy emberségesebb világhoz. Hitte, hogy a zene nem pusztán művészet, hanem a béke és az emberség hangja. Október 1-jén ezért nemcsak a zeneszerzőkre és előadókra gondolunk, hanem arra is, hogy a zene mindannyiunk közös öröksége.
Iskolánkban Kecskés Andrea tanárnő szervezte meg a világnapról szóló megemlékezést. Kezdetnek közösen elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt című közismert magyar népdalt, majd Andrea néni elmesélte a zene világnapjának történetét és egy kisfilmet is levetített nekünk. Emellett iskolánk alakuló énekkara is megmutatta, mennyit tanultak már három hét alatt.
Köszönjük a megemlékezést Andi néninek, ma mi is megtapasztalhattuk a zene összetartó erejét!
További képek a Zene világnapja galériában!