Október 29.: Zarándokhetünk utolsó napján reggeli után még egy rövid látogatást tettünk Ravenna külvárosi részén, ahol egy mozaikokkal gazdagon díszített ókeresztény templomot, a Sant'Apollinare in Classe bazilikát kerestük fel.

A Sant’Apollinare in Classe bazilika az ókeresztény és bizánci építészet egyik legjelentősebb, UNESCO-világörökségi védelem alatt álló műemléke Olaszországban, Ravennától kb. 8 km-re délre, a korábbi Civitas Classis kikötőváros területén.

 

 

A templomot Ursicino püspök kezdeményezésére emelték a VI. század első felében, és 549. május 9-én szentelte fel Maximianus püspök.

Az „in Classe” elnevezés a szomszédos ókori római hadikikötőre, a Civitas Classis-ra utal, amelyet Augustus császár építtetett. A bazilikát Ravenna első püspökének, Szent Apollinárisznak a sírja fölé építették, bár ereklyéit a IX. században részben átvitték a belvárosi Sant'Apollinare Nuovo bazilikába.

A klasszikus ókeresztény bazilika alaprajzú templomot 24 darab, szélcsavart akantuszlevél fejezettel díszített görög márványoszlop tagolja három hajóra.

 

 

Világhírű az apszis VI. századi bizánci mozaikegyüttese, amely az Isteni átváltozást (Transfiguratio), a zöldellő égi mezőben álló drágaköves keresztet, valamint magát Szent Apollináriszt ábrázolja imádkozó testtartásban, tizenkét bárány (az apostolok szimbólumai) társaságában.

A bazilika előtt láthatók Davide Rivalta kortárs művész mediterrán bivalyokat ábrázoló bronzszobrai, a templombelsőben pedig évszázadokból származó ókori márvány szarkofágok sorakoznak.

A bazilika megtekintését követően egy modern templomban záró szentmisén vettünk részt, majd Szlovénián keresztül a Tornyiszentmiklós (határ) – M7 útvonalon hazautaztunk Székesfehérvárra.

Beszámolóm ezzel végére ért. A jó Istennek adott hálán kívül köszönet Spányi Antal püspök atyának a zarándoklat lehetőségéért, Mórocz Tamás és Egyed Viktor atyáknak a lelki vezetésért, a Székesfehérvári Egyházmegye munkatársainak a szervezésért, idegenvezetőinknek és sofőreinknek a sok-sok úti élményért!

 

 

ASSISI SZENT FERENC IMÁJA

 

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé!

Ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,

Ahol sértés, oda megbocsátást,

Ahol széthúzás, oda egyetértést.

Ahol tévedés, oda igazságot,

Ahol kétely, oda hitet,

Ahol kétségbeesés, oda reményt,

Ahol szomorúság, oda örömet.

 

Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,

Mint hogy vigaszt várjak.

Inkább én törekedjem másokat megérteni,

Mint hogy megértést óhajtsak.

Inkább szeressek,

Mint hogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.

Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.

Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.

Ámen.

 

További képek a Ravenna galériában!

Október 28.: északabbra utazunk, az egyik legszebb természeti környezetben található ferences zarándokhelyre.

Az olaszországi La Verna ferences szentély (Santuario della Verna) a keresztény világ egyik legmeghittebb és legfontosabb zarándokhelye. Toszkánában, Arezzo megyében, a Penna-hegy (Monte Penna) meredek, erdős sziklái között bújik meg mintegy 1128–1283 méteres magasságban.

A hely hírnevét annak köszönheti, hogy a ferences hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc 1224 szeptemberében itt kapta meg a stigmákat (Krisztus szent sebeit) egy szeráf látomása után. A hegyet még 1213-ban Orlando dei Cattanei chiusi gróf adományozta Ferencnek és társainak, mint az elmélyülésre és imádságra tökéletesen alkalmas, elszigetelt menedéket.

La Verna Assisi Szent Ferenc életútjának betetőzése: testén megjelentek Krisztus szenvedésének jelei, a stigmák, s a hely ettől kezdve annak a teljes Krisztushoz hasonulásnak a szimbóluma lett, amelyre Ferenc egész életében törekedett.

 

 

A festői helyen tökéletes a csend és a nyugalom, ezért kiváltképp alkalmas a világtól való elvonulásra, Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére. A teremtett világ szépségein túl itt a következő látnivalókat is megcsodálhatjuk:

Stigmák Kápolnája (Cappella delle Stimmate): 1263-ban épült pontosan azon a sziklahelyen, ahol a stigmatizáció történt. Falát Andrea della Robbia monumentális, kék-fehér mázas terrakotta Keresztrefeszítés-domborműve díszíti.

 

 

Stigmák Folyosója (Corridoio delle Stimmate): A bazilikát és a kápolnát összekötő fedett folyosó. A szerzetesek a mai napig minden áldott nap délután 15:00-kor ünnepélyes, énekes körmenetben vonulnak végig rajta a stigmák helyszínére. Tovább utazásunk előtt mi is láthattuk a menet indulását, hallhattuk az éneket.

 

 

Nagybazilika (Basilica Maggiore): 1348 és 1509 között épült latin kereszt alaprajzú templom. Itt őrzik Szent Ferenc egyik eredeti ruháját (tunikáját), és itt látható Della Robbia híres Angyali üdvözlet alkotása is.

 

 

Santa Maria degli Angeli kápolna: A komplexum legősibb magja, melyet még maga Szent Ferenc kezdett el építtetni 1216–1218 körül egy látomása után.

Sasso Spicco: Egy hatalmas, ijesztően túlnyúló sziklatömb, amely egy mély hasadék felett lebeg. A legenda szerint a sziklák Krisztus kereszthalálának pillanatában repedtek meg így. Ferenc gyakran imádkozott közvetlenül e szikla alatt egy fapadon.

 

 

La Verna Múzeum: A kolostor XV. századi termeiben berendezett múzeum bemutatja a szerzetesek ősi mindennapjait, liturgikus tárgyait és egy régi gyógyszertárat is.

Szentmise és egyéni elcsendesedés után indultunk el a Ravenna közelében található szálláshelyünkre.

 

További képek a La Verna galériában!

Október 27.: A délelőttöt Casciában töltöttük, ahol a reménytelen ügyek védőszentjéhez, Szent Ritához zarándokoltunk, a Szent Rita bazilikába, ahol „Umbria gyöngyének” földi maradványait őrzik. 

Születésekor a Margherita Lotti nevet kapta. Nagyon fiatalon adták férjhez szülei Paolo Mancinihoz, azt követően, hogy kérte, kolostorba vonulhasson. Tizenkét éves korában lett anya. Házasságában sokat szenvedett, mivel a férfi rosszul bánt vele, és erőszakosan viselkedett. Bár Rita jó hatással volt a férjére, segített megbékülni számos ellenségével, ám halálát mégis egy rendezetlen békétlenség okozta, egyik szövetségese elárulta és megölte őt. Bár Rita nyilvánosan megbocsátott férje gyilkosának, két fia családi hatásra bosszúra vágyott, ám korán meghaltak ők is. Ezt követően Rita szeretett volna belépni a Casciában található Ágoston-rendi kolostorba, ám nem engedték, mivel özvegy volt. Kérése mellett kitartott, és azt a feltételt szabták, hogy találjon módot az ellenségeskedő családok közötti problémák megoldására. Védőszentjeitől, Szent Ágostontól, Tolentinói Miklóstól és Keresztelő Szent Jánostól kért segítséget. A két család békeszerződést kötött, Rita végül csatlakozhatott az Ágoston-rendi Szent Mária Magdolna-kolostorhoz.

 

 

Harminchat évesen került kolostorba, ahol tisztelettudóan végezte kötelességeit, és hittel telve fogadta a szentségeket. Rendszeres keresztény életet élt, gyakran imádkozott Istenhez és példamutató életet élt még negyven évig. Egyszer imádkozott Istenhez, és kérte, hogy szenvedjen úgy, ahogy Krisztus szenvedett, hogy átvállalhasson Krisztus terheiből. Ezt követően egy mély, gyógyíthatatlan seb jelent meg a homlokán, megkapta a töviskoszorú stigmáját. A különös seb miatt Rita egészsége megromlott, és napról napra gyengült. Néhány hónappal a halála előtt egyik rokona meglátogatta, látva fizikai állapotát, megkérdezte Ritát, van-e valami utolsó kívánsága. Bár eleinte vonakodott válaszolni, végül egy rózsát kért a családi birtokáról – ami bár télvíz ideje volt, mégis teljesült. Ezért egyik jelképe a rózsa. A másik pedig a méh, mivel miután megkeresztelték, méhraj vette körül Ritát, berepült a szájába, majd anélkül hagyta el, hogy bármilyen sérülést okozott volna neki.

 

 

Szent Ritát gyakran hívják segítségül azok, akik leküzdhetetlennek tűnő kihívásokkal néznek szembe. Saját, nehéz házasságban szerzett tapasztalatai miatt Szent Rita a bántalmazástól szenvedők védőszentje, vigaszt és erőt nyújtva nekik. Ő a magányosok vagy magányt átélők védőszentje is, vigaszt és meghallgatást nyújtva nekik az ima által, de útmutatást és támogatást nyújt azoknak is, akik harmonikus és szeretetteljes házaséletre vágynak.

Szabadprogram után folytattuk zarándokutunkat a közeli Norciába, régebbi nevén Nursiába. A településen született Szent Benedek, a bencés rend alapítója és Európa fővédőszentje, valamint ikertestvére, Szent Skolasztika. A tiszteletükre épített bazilika egy 2016-os földrengésben súlyosan megsérült, azonban napjainkra szépen felújították és 2025. október 30-án hivatalosan újranyitották. A mai napig tart még a károk helyreállítása, több épület a környéken körbe volt állványozva.

 

 

Benedek 480 körül született a festői hegyek között fekvő Norciában (latinosan Nursiában), ikertestvérével, Skolasztikával együtt. Fiatalként léha életet élt, egyes feltevések szerint szent életű húga imájának köszönhető, hogy jó útra tért, és az 530-as években megalkotta Európa első szerzetesi reguláját. Sok időt töltött Rómában, ahol riasztotta az akkori egyház erkölcstelen, anyagias életvitele. Minden bizonnyal ez vezette arra, hogy a megtisztulás jegyében egy szigorú, aszketikus regulára alapozza saját és szerzetestársai életét. Életpéldája annyira hiteles volt, hogy sok fiatal férfi követte őt. Első monostorát a Monte Cassino hegyén építette, majd még életében több rendházat alapított. Az 540-es években (543-ban 547-ben) hunyt el természetes halállal.

 

 

Szent Benedek életrajzát I. Gergely pápa Dialógus című művéből ismerjük, aki kortársa volt, és eszményi magasságba emelte, szinte legendás alakká tette őt. Az évszámokat illetően van némi bizonytalanság, de csodás képességei, legendás történetei annál részletesebben maradtak ránk. Az életrajz nem szűkölködik a szentnek tulajdonított csodás képességekben. Az életrajz szerint Benedek úrrá tudott lenni a természet törvényein, a jövőbe látott, anélkül is tudott bizonyos eseményekről, hogy jelen lett volna vagy más mesélt volna róluk, látta a Szentlelket és a természetfölöttit, olvasott mások gondolataiban, valamint felismerte a mérgezett italt. Ez utóbbira nagy szüksége volt, ugyanis szerzetestársai kétszer is megkísérelték megmérgezni. A Szent Benedek érem ezért ábrázolja őt egy kígyóméreggel teli pohárral.

 

 

Norciában, egykori szülőháza helyén csak évszázadokkal később, a X. században épült meg a Szent Benedek bazilika és mellette a kolostor. Ez utóbbit a XVIII. század végén megszüntették, így Benedek szülővárosa mintegy két évszázadon át, egészen 2000-ig nélkülözte a bencések jelenlétét; ekkor költözött ide Rómából egy újonnan alapított szerzetesközösség. A Szent Benedek bazilika megtekintése és a kriptában elmondott rózsafüzér imádság után visszautaztunk Casciába.

 

További képek a Cascia és Norcia galériában!

Október 26.: Negyedik napi zarándokprogramunkat a San Damiano templomnál kezdtük, ahol a feszületről Krisztus szólt Ferenchez: „Menj, állítsd helyre Egyházamat, mely, mint látod, romokban van!”
A XII. századból való feszület egy szír szerzetes alkotása. Nevét onnan kapta, hogy Assisiben, a Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt templomban függött. A kis kápolna már romokban állt, amikor Assisi Szent Ferenc 1206-ban, egyik magányos sétája alkalmával betért ide. Sorsdöntő volt ez a nap: az oltár feletti ikonkereszt előtt imádkozva életre kelni látta Krisztus arcát és hangot hallott: "Menj és állítsd helyre házamat, mert mint látod, romokban hever" -a kérés értelmezhető a kis templomra, de magára az egyházra is. Ferenc ezután elfordult a világi értékektől, a krisztusi szegénységet választva elkezdte újjáépíteni a kápolnát, amely később a hozzá csatlakozott Assisi Szent Klára és társnői hajléka lett.
 
 
 

A kereszt az örökké élő, még a kereszten is diadalmaskodó Krisztus ikonja. Színei a Világosság és a sötétség összecsapása: a szeretetet jelképező vörös szín kiszorítja a szélső keretet, a gonoszság és a bűn feketeségét. Az első látásra egyszerűnek látszó ábrázolás rengeteg szimbólumot rejt: növényi mintákat, amelyektől a kereszt életfává lesz; kagylókat, amelyek a szív és szeretet jelképei, a bennük érlelődő igazgyöngy maga Jézus. A töviskorona már nem felismerhető: az Úr feje körüli dicsfénnyé változott. Krisztus teste mellett Mária, Mária nővére, János és Mária Magdolna áll, felettük angyalok figyelnek. A szokásos helyen olvasható a felirat: I.N.R.I. - Názáreti Jézus, a zsidók királya. A legfelső körben már a Mennybemenetelt láthatjuk: Jézus kezét nyújtja a rá várakozó angyaloknak, legeslegfelül pedig egy félkörben Isten áldó keze van mindannyiunk felett.

 

 

Az eredeti feszület ma Assisiben található, a Basilica Santa Chiara-ban, de lérdemes meglátogatni a San Damiano kolostort is. Csendes, csodálatos hely a gyönyörű umbriai tájban, itt állt a már említett romos kis kápolna, ahol megszólította Ferencet az ikonkereszt Krisztusa, és amelyet újjáépített, hogy később Klárának és nővéreinek az otthona legyen. Az épület nyilván változott, de lényegében mégsem: átalakítások történhettek, de a legtöbb fal pontosan ott van most is, ahogy sok száz évvel ezelőtt is volt. Mivel ezek az épületek nincsenek bevakolva, elég végigsimítani az egymásra rakott szabálytalan kődarabokon, és nagy az esélyünk rá, hogy Assisi Szent Ferenc keze nyomát érintjük. A refektóriumban ugyanazok az asztalok és padok mint akkor, és ha azt mondjuk „étkezés”, az ő esetükben legtöbbször csak kenyérre és vízre gondoljunk. Klára helyét mindig friss virág jelzi. Az ajtók ősöregek, a lépcsőkbe mélyedést tapostak nyolc évszázad léptei, a kerengő, a kút… minden olyan, mint régen. 

 

 

Majd a grecciói ferences kolostorhoz indultunk tovább. A falu a Monte Lupara lejtőjén terül el Lazio és Umbria között, 705 méteres magasságban, Spinacceto, Limiti di Greccio és Sellecchia tanyákkal a völgyben. A hagyomány szerint egy görög gyarmat alapította, innét az elnevezése (greccio = görög). Szent Ferenc – a Szentföldön tett látogatása után, ahol nyitott szívvel átélte Jézus földjének kicsinységét – 1223-ban egy magas sziklafal egyik barlangjában, ahová rendszeresen visszahúzódott imádkozni, színre vitte Jézus születését. Tette ezt szíve tisztaságában és jókedvvel.

 

 

Ezt a tiszta jókedvet érezte meg rajta Greccio gazdag polgára, Giovanni Velita, aki 1223 telén, Szent Ferenc kérésének eleget téve, istállónak rendezte be a barlangot, szalmával felhintette, jószágot kerített, ökröt és szamarat, hozzá bárányokat, majd egy kismamát apró gyermekével. Minthogy abban a korban ez egyáltalán nem volt szokásban, csak a bibliai hagyományból merítettek, és ahogy írva vagyon karácsony örömhíre a gyermek érkezéséről, Szent Ferenc először teremtett az első igazi Betlehem után egy másikat, annak a mását. Ez indította el a betlehemállítás mai napig tartó karácsonyi hagyományát.Ferenc halála után a barlangban kápolnát alakítottak ki, mely köré egy kolostor épült. Bejártuk a rendházat, majd szentmise után a casciai szálláshelyünkre utaztunk.

 

 

További képek a San Damiano és Greccio galériában!

 

 

Október 25.: Zarándokutunk következő állomása Assisi volt, ahol az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc született. A hegyoldalba épült város látványa már az autóbuszból nézve is fantasztikus volt. Némi lépcsőmászást követően elsőként a Basilica di Santa Chiara épületénél álltunk meg. A templomban nyugszik Szent Klára, Ferenc közeli követője és a klarissza rend alapítója.

 

 

Majd bejártuk a történelmi óvárost. Az Assisiben tett séta egy utazás az időben: a keskeny kőutcákat középkori házak, virágokkal díszített erkélyek és kis terek szökőkutakkal szegélyezik. A piacon minden kapható, mi szem-szájnak ingere. A város hangulata is meghitt, nem véletlenül nevezik a béke helyének. Emellett fantasztikus a kilátás az umbriai dombvidékre is.

Menet közben láthattuk a Chiesa Nuova templomot, ezen a helyen állt Szent Ferenc szülőháza. A templom belsejében megtalálható egy szűk kis helyiség, amelyről feltételezik, hogy apja ide zárta az ifjú Ferencet, miután a fiú posztót adott el a romokban álló kicsiny San Damiano-templom kijavítása érdekében. A zárka méretéből úgy gondolják, hogy a szent maximum 160 cm magas lehetett. (Az biztos, hogy ezen sorok írója oda hétrét görnyedve tudna csak bemenni.) Ferenc szüleinek egyébként szintén szobra áll Assisiben.

 

 


Betértünk a Santa Maria Maggiore-templomba is, itt keresztelték meg Ferencet. A templomban helyezték örök nyugalomra Carlo Acutist. Acutis 2006-ban, 15 éves korában leukémiában halt meg, és az olaszországi Assisi zarándokhelyen temették el. Földi maradványait később exhumálták, előkészítették és átalakították. 2020-as boldoggá avatása óta testét üveggel fedett koporsóban helyezték el, és a hívek látogathatják. 2025. szeptember 7-én XIV. Leó pápa szentté avatta Acutist Rómában. Ő ezzel az első „millenniumi” szent, az 1980 és 1999 között született generáció képviselője. Ő az első, akinek a jámborságában a digitális média jelentős szerepet játszott. 

 

 

 

Óvárosi sétánk a Szent Ferenc bazilika és kolostor mellett fejeződött be, amely 1228-1253 között épült. Az altemplomot Cimabue és Giotto freskói díszítik, a felső templomban Giotto és tanítványainak freskói Szent Ferenc életét ábrázolják. Az altemplomban található Szent Ferenc sírja. Szent Ferenc relikviáinak kápolnájában láthatjuk a szent ruháját és a Naphimnusz eredeti töredékszövegét. A bazilika egyik kápolnájában mutattuk napi szentmisénket.

  

 

A nap zárásaként még átbuszoztunk a Santa Maria degli Angeli (Angyalos Boldogasszony) bazilikához is. Assisitől nem messze, a városhoz közeli erdőben állt a vélhetően a VI. században, Szűz Mária tiszteletére épült kápolna, amely  Assisi Szent Ferenc korára egészen elhagyatott volt. A terület, ahol a templomocska állt, a helyiek körében akkoriban Porciunkula, azaz "kicsinyke osztályrész" néven volt ismert.  Amikor Szent Ferenc 1205 őszén a San Damiano-kápolnában a keresztről a megfeszített Krisztus szavát hallotta – „Ferenc, menj, és állítsd helyre házamat; mert látod, hogy egészen romokban hever” –, válaszul hozzáfogott, hogy saját kezével újítsa fel a Porciunkula romos kápolnáját, majd két másik apró templomot.

 

 

Itt telepedtek le az első testvérek, és 1211-ben itt öltötte magára a szerzetesi ruhát Assisi Klára is. Ferenc a kicsiny Angyalos Boldogasszony-kápolnát minden földi helynél jobban szerette, s itt fejezte be földi életét 1226. október 3-án. Az Angyalos Boldogasszony-kápolna fölé 1569 és 1679 között hatalmas, a nagy számban érkező zarándokokat is fogadni képes háromhajós bazilikát emeltek Giacomo Barozzi da Vignola olasz építész tervei szerint. Máig ez a hely a ferences rend anyaháza.

 

További képek az Assisi galériában!

Október 24.: Reggel a középkori hangulatú Gubbioba utaztunk tovább. Miután Szent Ferenc mindenét visszaadta apjának, útnak indult, és Gubbioba érkezett. Ezután történt az a híres csoda, amikor Ferenc megszelídítette a város lakóit rettegésben tartó farkast. Elsőként a kicsiny Santa Maria della Vittorina templomot kerestük fel, mely azon a helyen áll, ahol Ferenc engedelmessé tette az állatot.

 

 

"Annak idején, amikor Szent Ferenc Gubbióban tartózkodott, a környéken egy hatalmas testű, rettenetes és vérengző farkas garázdálkodott, amely nemcsak az állatokat, hanem még az embereket is fölfalta. Mivel igen gyakran ólálkodott a város körül, a polgárok állandó rettegésben éltek, csak fegyveresen merték elhagyni lakóhelyüket, mintha háborúba indultak volna, de még így is jaj volt annak, aki egyedül került szembe vele. Az ordastól való félelem annyira hatalmába kerítette őket, hogy végül már senki sem mert a falakon kívül mutatkozni. Szent Ferencnek igen megesett a szíve rajtuk, és elhatározta, hogy fölkeresi a farkast, bár a lakosok óva intették őt. Keresztet vetett magára, és minden bizalmát Istenbe helyezve kivonult a városból. Egy darabig társai is elkísérték, de csakhamar inukba szállt a bátorságuk, így aztán Szent Ferenc egyedül ment az ordas tanyája felé. És íme… az említett fenevad acsarkodva rohant a Szent felé, ám amikor egészen a közelébe érkezett, Szent Ferenc a kereszt jelét vetette rá, majd magához hívta, és így szólt hozzá:

– Gyere ide, Farkas testvér, Krisztus nevében parancsolom, hogy se engem, se másokat ne bántsál.

És halljatok csodát! Abban a pillanatban, amikor Szent Ferenc keresztet vetett rá, a szörnyű bestia összecsukta száját, lelassította futását, majd meghunyászkodva, szelíd bárányként kullogott oda a Szenthez, és lábai elé kuporodott. Akkor Szent Ferenc így kezdett beszélni hozzá:

– Farkas testvér, te rengeteg kárt okoztál ezen a vidéken. Borzalmas gaztetteket vittél véghez azzal, hogy irgalom nélkül pusztítottad Isten teremtményeit, és méghozzá nem csupán az oktalan állatokat martad meg és faltad föl, hanem arra vetemedtél, hogy megöld és elpusztítsd az embereket is, akiket Isten a saját képmására teremtett. Ezért, mint a leghitványabb rablógyilkos, akasztófát érdemelsz; mindenki dühös rád, és átkoz téged, az egész város ellenségeddé vált. Ám én, Farkas testvér, békét akarok szerezni közötted, és az idevalósiak között, mégpedig oly módon, hogy te nem támadod meg többé őket, ők pedig megbocsátják a tőled elszenvedett gonoszságokat, és ezután sem az emberek, sem a kutyák nem fognak háborgatni téged.

Alighogy elhangzottak ezek a szavak, a farkas testének mozdulataival, farkcsóválással, szemhunyorgatással és fejbólintással adta jelét, hogy elfogadja és meg is akarja tartani, amit Szent Ferenc mondott neki. Ő pedig így folytatta:

– Farkas testvér, minthogy hajlandó vagy békét kötni és a békefeltételeket megtartani, biztosítalak, hogy amíg élsz, ennek a városnak a lakói ellátnak téged táplálékkal, hogy ne szenvedj többé az éhségtől. Jól tudom ugyanis, hogy az éhség vitt rá minden gonoszságra. Mivel pedig én megszerzem neked ezt a kiváltságot, azt akarom, Farkas testvér, hogy te viszont megígéred nekem: – sem emberben, sem állatban nem teszel többé kárt. Megígéred-e?
A farkas bólintott a fejével és ezzel nyilvánvaló jelét adta ígéretének. Szent Ferenc erre azt mondta:
– Farkas testvér, azt akarom, tégy hitet erre az ígéretre, hogy biztos lehessek benne.
És kezét nyújtotta, a farkas pedig fölemelte és kinyújtotta jobb lábát, és a Szent tenyerébe tette…Látva ezt a jelenlevő polgárok, fölöttébb elcsodálkoztak, és a történteknek nyomban híre futott az egész vidéken…és akkora ámulattal töltötték el a népet, hogy a Szent iránti tiszteletből, valamint a rendkívüli csoda, a farkassal kötött béke miatt mindnyájan eget verő ujjongásban törtek ki, dicsérve és magasztalva az Urat, hogy elküldte hozzájuk Szent Ferencet, aki érdemei által megszabadította őket a kegyetlen farkas torkától. Ama bizonyos farkas pedig még két esztendeig éldegélt Gubbióban. Barátságosan járt házról házra és ajtóról ajtóra anélkül, hogy bárkinek is ártott volna vagy őt bántották volna…"

Forrás: Assissi Szent Ferenc: Fioretti

 

Ezt követően városnéző sétára indultunk. Gubbióról csak felsőfokon lehet beszélni! A várost még a római kor előtt az umberek alapították, e korszak kivételes értékű emléke az a 7 db rézből öntött eugubiumi tábla, melyeken az etruszkhoz – és a magyar rovásíráshoz – rendkívül hasonló vésett betűkkel szertartás szövegek olvashatók. Képzeljünk el egy várost, ahol mintha a középkor végén megállt volna az idő! Az Ignino-hegy oldalára felkapaszkodó, vakolatlan kőházai között meredek vagy számtalan lépcsős, zegzugos utcák húzódnak, titokzatos boltíves átjárókkal, apró, intim terekkel és kertecskékkel. Ha vállaljuk a lépcsők megmászását, csodaszép panorámában gyönyörködhetünk több helyen is.

 

 

A gubbióiak mai – modern – életét is át- meg átszövik a tudatosan életben tartott hagyományok. Védőszentjük, Szent Ubaldo püspök 1160-ban bekövetkezett halála óta – tehát immár 858 éve – minden májusban megtartják a Festa dei Cerit, melynek során három, egyenként 300 kilós fa gyertyát futva felvisznek a város felett magasodó Ingino hegy tetején lévő San Ubaldo bazilikába.

Legfontosabb látnivalók:

Piazza Grande és Palazzo dei Consoli: A város központi, függő tere, amelyet a hatalmas, XIV. századi gótikus palota ural. Az épületben működik a Városi Múzeum (Museo Civico), ahol megtekinthetők a világhírű iguviumi réztáblák (Tavole Iguvine), amelyek az ókori umber nyelv legfontosabb írásos emlékei.

Palazzo Ducale: Egy elegáns, reneszánsz stílusú hercegi palota a katedrális közelében, amelyet Federico da Montefeltro megbízásából építettek.

 

 

Gubbioi dóm (Duomo di Gubbio): XIII. századi katedrális gazdagon díszített belső térrel, XVI. századi festményekkel és egy barokk kápolnával.

Sant’Ubaldo Bazilika (Basilica di Sant'Ubaldo): A város fölött, a Monte Ingino csúcsán álló szentély, ahol a város védőszentjének testét őrzik.

Kultúrlényeknek ismerős lehet a városka neve Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből, vagy a Don Matteo sorozatból, amelynek itt forgatták az első nyolc évadját Terence Hill főszereplésével. A forgatás egyes kellékeit ma is meg lehet tekinteni, így Don Matteo sapkáját is felpróbálhatjuk.

 

 

A történelmi városközpont bejárása és a szentmise után folytattuk utunkat Assisi irányába.

 

További képek a Gubbio galériában!

Október 23-29. között mintegy 80 zarándok tölthetett el egy csodálatos hetet Olaszország festői zarándokhelyein, a Székesfehérvári Egyházmegye és a Via Sacra utazási iroda szervezésében. A zarándoklaton intézményünket Kiss Attila főigazgató képviselte. A szervezők a megszokott módon gondoskodtak róla, hogy a tartalmas lelki program mellett számos turisztikai nevezetességhez is eljuthassunk.

Október 23.: Az első nap délelőttje még az utazásról szólt, hajnali ébredés után 5 órakor indultunk Székesfehérvárról, s mintegy 7 órányi utazás következett Szlovénián keresztül Olaszországba. Délután érkeztünk meg első állomáshelyünkre, Aquileiába,  ahol megcsodálhattuk a pompás mozaikokkal díszített, kora keresztény bazilikát, majd első napi szentmisénket is megtarthattuk.

Aquileia fénykorában a Római Birodalom egyik legnagyobb városa és kikötője volt, aminek sorsát végül 452-ben Attila hun hadainak pusztítása pecsételt meg. A rendkivül gazdag fennmaradt római kori emlékek miatt észak Pompeii-nek nevezett város 1998-ban került a világörökségi listára. Emellett különlegesnek számít a kora keresztény bazilika, amelyben a keresztény világ legnagyobb és legöregebb mozaikpadlója található.

Bár az eredeti, IV. századi építményt a hunok és longobárdok későbbi portyái nagyrészt elpusztították, a hatalmas mozaikcsempék megmaradtak. A XI. században a bazilikát az eredeti régi alapokon újjáépítették, és egy 79 méter magas harangtornyot építettek hozzá, amely több kilométerről is látható.

 

 

A mozaikok szőnyegszerűen taglalják a különféle témákat. Rengeteg a jelképes elem, mint például a kakas és a teknős harcát ábrázoló jelenet, amely a fényt (tehát Krisztust) üdvözlő szárnyas és a görögül „sötétség lakója” jelentésű névvel illetett páncélos közötti összecsapást idézi fel. Feltűnik Jézus, mint „Jó Pásztor”, illetve a kora-keresztény művészetből ismert hal mozaikszó képi ábrázolása (a hal görögül ICHTYS, ami annak a rövidítése, hogy Jézus Krisztus a Megváltó Isten fia). Az évszakokat is különféle figurákkal ábrázolták. A szentély előtt közvetlenül már a halászatra utaló jelenetek a meghatározóak: ezek a csodálatos halfogásra, illetve Jónás próféta és a cet útjára is utalnak.
 
 
A bazilikából lehet lemenni a színes freskókkal díszített kriptába. Építése a IX. században nyúlik vissza, míg a gyönyörű freskókat a XII. század második felében festették. A boltívben 19 jelenetben jelenik meg Hermagora története és a kereszténység eredetéről Aquileia-ban. Láthatjuk Krisztus szenvedésének és Mária halálának képeit is.
 
 
 
Egy másik kripta, az ásatások kriptája, ami egy földalatti régészeti terület, amely a harangtornyot körülvevő kert alatt helyezkedik el, ahol három különböző időszak régészeti maradványait láthatjuk. Az alsóbb szinten egy domus, egy római ház mozaikjai láthatók, mely Augustus császár idejéből származnak. A felsőbb szinten találhatóak azok a mozaikrészek, amik az Attila által elpusztított késő-teodorista északi oszlopok alapjai. 
A keresztelő helység, különböző változások és átrendezések eredménye. Chromatius püspök (IV. század) tervei négyzet alakúak voltak, addig késõbb ezt az alaprajzot nyolcszögletû cserélték, hogy emlékeztessen mindenkit a nyolcadik napra: a feltámadásra.
A bazilika mellett emelkedő Campanile, azaz a harangtorony a XI. század első felében épült Poppo pátriárka idejében; később, a XIV. században, 73 m magasra építették át. A harangtoronyból szép panoráma nyílik az Alpoktól egészen az Adriai tengerig.
 
 
Végül pedig, ha körbesétáljuk az épületet, első világháborús katonai sírok emlékeztetnek bennünket arra, hogy mennyire értelmetlen a háborús pusztítás. Aquileia a Piave folyó közelében található, s közelében pedig magyar katonai temető is van (az első világháborúban a magyar katonák főleg az olasz fronton harcoltak), sajnos ennek meglátogatása nem fért bele az időbe. Így az olasz katonák sírja mellett mondtam el egy imát az áldozatokért, hiszen mindkét oldalon a kisemberek küldték ki a frontra harcolni azok, akik "ránk hozták Gyógyítónak a Háborút, a Rémet sírjukban is megátkozott gazok".
Tökéletes kezdése volt ez a nap egy csodálatos hétnek, s folytattuk utunkat a Ferrara közelében található szálláshelyünkre.
 
További képek az Aquileia galériában!
 

 

Hagyományaink szerint idén is megrendezésre került az október 23-i ünnepségünk. Minden évben a mindenkori nyolcadik osztály tartja az emlékműsort.

 

 

Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után az iskola tornatermében került sor a rendezvényre, ahol a 8. osztály emlékműsorát hangulatos videóbejátszás is alátámasztotta. A műsor jól sikerült, kiváltva a műértő közönség hosszú tapsát is.

 

 

A Boldogasszony anyánk eléneklését követően még az iskola előtti feszületnél helyeztük el mécsesünket a forradalom emlékére.

Óvodánkban az elmúlt napok a készülődés, az őszi hangulat és a nemzeti ünnepünk jegyében teltek. Fontosnak tartjuk, hogy már a legkisebbekkel is megismertessük az ünnepkörök alapvető értékeit, természetesen az ő életkoruknak megfelelő, játékos és élményszerű formában.
A témahét során a csoportokban sokat beszélgettünk a hazaszeretetről, az összefogásról és a szabadságról, bátorságról.
 
 
A hét fénypontja a közös kreatív alkotás volt. A kis kezek szorgalmasan színeztek, festettek. Nemzeti színű papírzászlók készültek és bemutattuk a lyukas zászlót is, miközben elmeséltük a gyerekeknek, miért volt ez fontos szimbólum a régebbi korok gyermekeinek és felnőttjeinek. 
Az ünnepi délelőttöt egy meghitt, közös megemlékezéssel zártuk. Az Alsószentiváni Polgármesteri Hivatal előtti emlékműnél róttuk le tiszteletünket a hősök előtt. 
 
Turzainé Gazsó Kata
 
További képek az Október 23. óvodai galériában!

A Fejér Vármegyei Kormányhivatal szervezésében a Székesfehérvári Szakképzési Centrum Széchenyi István Műszaki Technikum adott otthont 2026. október 16-án a hagyományos pályaválasztási kiállításnak, mellyen a nyolcadik évfolyam tanulóival vettünk részt.

A rendezvénysorozaton mintegy 60 kiállító volt jelen. A középfokú oktatási intézmények – gimnáziumok, technikumok, szakképző iskolák –, az egyetemek, a duális céges partnerek, a szakmai szervezetek és a rendvédelmi szervek egy helyen jelentek meg a teljes képzési portfóliójukkal, munkaerőpiaci kínálatukkal. A tanulók körbejárhattak és megnézhették, hogy milyen lehetőségek vannak a városban, a vármegyében.

A középiskolák által bemutatásra került standokon nagy örömmel vettek rész diákjaink, tájékoztató anyagokat gyűjtöttek, gyakorlatú feladatokat oldottak meg. A pontok megszerzésével különböző ajándéktárgyakhoz juthattak.

Az általuk választott szakmák iskoláinak helyszínein, hasznos információkat szereztek be, mélyebb betekintést kaptak, arról a szakmáról mely az érdeklődésüket felkeltette.

Hamarosan osztályfőnöki óra keretében is kapnak pályaválasztási tanácsadást (november 13-án érkezik iskolánkba az erre szakosodott előadó), s akik egyénileg is kértek segítséget, szintén bármelyik nap megkaphatják az időpontot az elbeszélgetésre.

 

2026 október 14-én hét elsőáldozásra készülő gyermekkel látogatunk el a Székesfehérvári Egyházmegye legrégebbi Mária kegyhelyére Bodajkra. Mórocz Tamás atya nagyon kedvesen, szívélyesen fogadott minket. Itt találkoztunk a Sárszentágotai Általános Iskola harmadik osztályos tanulóival.
 
 
A Mészáros János atya által celebrált szentmisén Fekete Flóra ministrált, Puskás Vanda olvasta a hívek könyörgését. A templomi program zárásaként Tamás atya virtuóz orgonajátékkal örvendeztetett meg minket, a gyerekek testközelből rácsodálkozhattak az orgona működésére.
 
 
Ebéd után felmentünk a kálváriára és megcsodáltuk a gyönyörű kilátást. Köszönjük szépen Tamás atya kedves fogattatását és reméljük, hogy ezzzel a zarándoklattal sikerül hagyományt teremtenünk az elsőáldozásra készülők körében. 
 
Aranyi Angéla hitoktató
 
További képek  az Elsőáldozásra készülőink Bodajkon galériában!
 

Pályaorientációs napunkra idén is 3 előadót hívtunk meg, hogy mutassák be a szakmájukat, amelyben dolgoznak. Előadóinknak ezúton is köszönjük, hogy vállalták a felkérést és felkészültek a programra. Jó volt látni, hogy mindhárom vendégünk szívvel-lélekkel mesélt a foglalkozásáról, s nem egyszerűen kötelezően letudandó feladatnak tekintik a munkájukat, hanem hivatásukként élik meg azt.

Elsőként Czebe Roland és Czebéné Lengyel Dóra mutatta be a Czebe Farmon folytatott tevékenységeket. A kertészet nemcsak Alsószentivánon, hanem környékünkön is jól ismert, főleg a dinnyékről, de foglalkoznak - többek között - kukoricával, burgonyával, batátával és sütőtökkel is. Óvodásainkat rendszeresen vendégül látják egy-egy témanapon és iskolánk is kapott már kóstolót termékeikből. Dóra prezentációban, szép képekkel és látványos kis videókkal szemléltette a gyerekeknek egy XXI. századi őstermelő családi gazdaság tevékenységét, kézbe vehettünk néhány egyszerűbb eszközt is, majd játékos feladatokkal kötötték le Rolandék a tanulókat, amelyeket nagyon élveztek a gyerekek.

 

 

 

Másodikként Rózsa Réka és Papp Márió érkezett, akik a mentős hivatásról egy interaktív jellegű foglalkozással készültek a mai napra. Ez a választás telitalálatnak bizonyult, diákjaink élvezettel gyakorolták a mesterséges lélegeztetést, próbálták ki a nyakmerevítőket, megnézhették a súlyos baleseti sérültek ellátásának folyamatát, ahol a bemutatók "szenvedő" alanya is egy-egy iskolatársuk volt.

 

 

Harmadik előadónk, Vámosiné Szemler Lilla pedig a gyógytornászok kihívásokkal teli, de nagyon szép hivatásáról mesélt a gyerekeknek. Az ő előadása is elméleti prezentációval kezdődött, de zárásként a gyerekek lelkesen ki is próbálták a leggyakoribb gyógytornászi mozdulatokat.

 

 

 

Még egyszer köszönjük a profi előadásokat mindhárom vendégünknek! Általuk ma élő példaként láthattuk Korzenszky Richárd atya mondásának igazságát, amit már sokszor idéztem (és még sokszor fogok idézni): 

„Legyen bármi is a hivatásunk, életünk csak akkor nyer igazán értelmet, ha merünk éltetővé, kenyérré válni – mások életéért.”

 

További képek a Szakmabemutató galériában!

Csengetési rend

1. óra:           8 – 8.45

2. óra:           9 – 9.45

3. óra:         10 – 10.45

4. óra:         11 – 11.45

5. óra:         12 – 12.45

6. óra:         13 – 13.45

7. óra:         14 – 14.45

Kapcsolat

 7012 Alsószentiván, Béke u. 112.

 info@fatimai.hu

  +36-25/504-710

  www.fatimai.hu

©2021 Fatimai Boldogasszony Általános Iskola

Az oldal sütiket használ a tökéletesebb felhasználói élmények érdekében. Részletekért nézze meg az adatvédelmi nyilatkozatunkat. További részletek.