Október 16-án, pénteken az idei nagycsoportos gyermekekkel Székesfehérvárra utaztunk. Az úticélunk a Hetedhét Játékmúzeum volt, de a belvárosban megannyi különleges meglepetés ért bennünket.
A múzeumban Varga Dóra múzeumpedagógus várt minket. A Hetedhét Játékmúzeum Moskovszky és Réber Gyűjtemény két állandó kiállítása a gyermeki lét varázslatos világába kalauzolja a látogatóit. Így volt ez ezen a délelőttön is. Teddy maci és barátai nyomozásra invitálták a nagycsoportosokat.
Háziállatokat és vadállatokat kellett felkutatniuk a múzeumi vitrinek mögött. Az interaktív foglalkozás a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt izgalmas volt. Sokat tanultunk a régi idők játékairól pl.: a macikkal régen a fiúk játszottak, nem pedig a lányok és a feltekerhető, mozgó, fémből készült állatokat a felnőtteknek készítettét (ugráló béka, kenguru stb. ). Kipróbálhattunk számos játékot a múzeum erre kialakított helyén és egy mozgó kisvasutat útjára is bocsájthattunk egy kapcsolónyomással. A múzeum nagyon tetszett a gyerekeknek és Dóri előadásában még élvezhetőbb volt a játékmúzeumba tett látogatás.
Amint kiléptünk a Hetedhét világ épületéből sok csalogató jármű és hang vonzott bennünket közelebb az ott lévő rendezvényhez. Láthattunk mentőautót, rendőrautót, katonákat, mentősöket, rendőröket. Megtanították az arra sétálóknak az elsősegélynyújtás minden fontos lépését. Az óvodások plüssállatokon gyakorolhatták az "életmentést". A mi fehérvári kalandunk végén pedig meghallgattunk néhány zeneszámot a székesfehérvári katonazenészek előadásában. Az óvodások szoborrá válva, ámulattal hallgatták a rengeteg hangszer együttes megszólalását. Igazán lenyűgöző élményt nyújtott számunkra.
Hálásan köszönjük Alsószentiván Község Önkormányzatának, hogy utunkat támogatták a falu kisbuszával. Köszönjük, hogy Szabó Mihály elvitt bennünket és köszönjük Nyikos Marcsinak is a kíséretet és az autós támogatást! Köszönjük Kovács Gabriellának is, hogy velünk tartott!
Október 10-én, szombaton Husvéth Imre polgármester úr meghívására óvodásaink egy része a helyi művelődési házban szerepelt. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki összefogott, hogy méltóképpen köszöntsük Alsószentiván Község szépkorú lakóit. Vegyes csoportunk apraja-nagyja hetek óta nagy titokban és hatalmas izgalommal készült erre a délutánra.
Sok szeretettel adtak elő egy kedves köszöntőt, egy szívhez szóló verset, és egy bájos kis mesejátékot, amelyet a gyerekek tiszta szívvel és nagy lelkesedéssel tanultak meg. Az előadás sok-sok jelenlévőnek csalt mosolyt az arcára. Köszönjük szépen minden óvodásnak a jelenlétét és minden szülőnek, hogy támogattak bennünket azzal, hogy a hétvégéjükből időt áldoztak a gyermekek szereplésére.
Állatvédelmi témahetünk záró feladataként Boros Tamás tanár úr egy játékos vetélkedőt hirdetett meg a felsősöknek, de kipróbálta a kihívást a 4. osztály is. Az időre (20 perc alatt kellett boldogulni) kiadott feladványok megfejtésével a versenyzők egy kódot kaphattak meg, s amennyiben a kód helyesnek bizonyult (vagyis jól oldották meg a feladatokat), akkor kiszabadulhattak a természettudományi tanteremből a versenyzők. A jó hangulatú verseny alatt így sok érdekességet tudhattak meg Madagaszkár állatvilágáról a tanulók.
Ahogy az megszokott, nagy hangsúlyt fektetünk a témahéten az állatvédelemre és arra, hogy minél több, a gyermekek lakóhelyéhez közel élő állattal ismerkedjenek meg, legyen szó házi kedvencekről, vagy a közeli településen lévő állatparkról.
A felkészült előadók különféle hüllőkkel, madarakkal, emlősállatokkal és rovarokkal ismertették meg a figyelmes közönséget.
Kocsis Kata és Boros Tamás pedagógusok mellett szeretném még volt diákunk, Hornyák Tamás közreműködését is megköszönni, több állatot is elhozott ő is a bemutatóra, s a kollégák mellett kitartóan válaszolt is a hozzá intézett kérdésekre.
Ugyancsak dicséretet érdemel Hanák Milán, jelenlegi 6. osztályos tanulónk is, a ki a hangyák világát mutatta be a kicsiknek és nagyoknak egyaránt 1-1 előadás erejéig. Diákjaink így idén is sok újdonságot megtudhattak az állatvilág titkaiból, köszönjük az előadók munkáját!
A mai napon a fatimai Szűz első hazai búcsújáró helyén Spányi Antal megyés püspök atya tartott ünnepi szentmisét, amelyben kiemelt figyelemben részesítette a zarándok nagyszülőket.
Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, iskolánk püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, s köszönte meg, hogy immár 17. alkalommal kerülhet sor a Nagyszülők zarándoklatára. Az egyházközség nevében Fekete Zoltánné köszöntötte Püspök atyát.
Ez a nap intézményünk, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda közössége számára is ünnep, mivel alapítónknak és fenntartónknak mondhatunk köszönetet. Spányi Antal megyéspüspök atyát Szakálas Eliza verssel és virágcsokorral, Puskás Vanda és Turzai Zétény pedig ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg.
Varga Zoltán 3. osztályos tanuló pedig Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél című versét szavalta el a nagyszülők tiszteletére, a meghatottság könnyeit csalva több jelenlevő szemébe.
Diákjaink később a szentmisén is közreműködtek: előimádkozták a rózsafüzért, ministránsokként elsőáldozóink szolgáltak, a könyörgéseket az osztályok képviselői olvasták fel, s természetesen a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója. Az egyházmegyei iskolák közül a nagykarácsonyi Szent Miklós Általános Iskolából is érkeztek vendégek. Itt is szeretném közvetíteni püspök atya köszönetét valamennyi diák és pedagógus számára: a főpásztor megköszönte a részvételt, a köszöntéseket, a ministránsok segítségét és a jelenlévő pedagógusok előkészítő és felügyelő munkáját is.
Homíliájának kezdetén Püspök atya arra hívta fel a figyelmet, hogy aki szereti a gyermeket, szereti annak szülőjét is. Ezért különösen kedves Isten előtt az, aki Mária tiszteletén keresztül gyakorolja keresztény hitét. Emlékeztetett a kánai menyegzőre, ahol Jézus először azt mondta, még nem jött el az ő ideje, de amikor Mária azt mondta a szolgáknak, hogy „Tegyétek meg mindazt, amit mond!”, sor került az első csodatételre. A kereszten Krisztus János apostolra bízta és egyben égi édesanyánknak rendelte Máriát, s János apostol teljesítette is ezt a küldetést, keresni kezdték a keresztények Mária lelki közelségét. Államalapító Szent István királyunk halála előtt utód nélkül, reménytelen helyzetben a Szűzanya oltalmába ajánlotta Magyarországot. Hittel, bizalommal teljes gesztus volt ez, s visszatekintve nemzetünk történelmére, Mária segítségét számtalan esetben megtapasztalhattuk.
A Fatimában megjelenő Szűzanya üzenete egyértelmű: a bűnbánat útját kell járnunk, megvallva saját bűneinket és szembenézve gyengeségeinkkel, képesek vagyunk megújulni, új erőre kapni, akkor ráléphetünk arra az útra, amelyet Isten jelölt ki számunkra, s Őhozzá vezet.
Sokan megtapasztalhatták már a Szűzanya közelségét, gondoljunk II. Szent János Pál pápára, akinek a gyilkos merénylő keze halált szánt, de a Szűzanya keze, eltérítve a golyót, az életet jelentette a Szentatya számára, a testéből kioperált golyó pedig a fatimai Szűzanya szobor koronájába került beépítésre. Hasonló helyzetben van ma XIV. Leó pápa is, aki műtét előtt áll, de bízva kérhetjük érte is a Szűzanya közbenjárását.
Ugyanakkor a magunk egyszerű, hétköznapi életünkben is meg kell állnunk a helyünket, hordozva mindennapi keresztjeinket, akár betegségek, testi-lelki fájdalmak mellett. Van-e ennél több azonban, ha nemcsak erre vagyunk képesek, hanem másoknak is hitet, reményt, boldogságot tudunk magunkon keresztül sugározni?
Amikor itt összegyűlünk, bánjuk meg bűneinket. Nem az a feladatunk, hogy a bűnösöket kitaszítsuk, megszóljuk, hanem, hogy imádkozzunk magunk mellett mások bűneiért is. Ha erre képesek vagyunk, akkor felemeljük az elesetteket, segítünk másoknak, de magunknak is. Elhagyva a helytelent, gyarapodjuk a jóban. Az igaz imádság sokféle bűnre feloldozást ad és lelki feltámadáshoz, új élethez vezet. Mindszety József bíboros mondása szerint: Amíg van egymillió imádkozó magyar, addig a magyarságnak nincs miért félni, a Szűzanya gondoskodni fog népéről. Imádkozzunk a magyar népért a mai nehéz időkben, a békéért a háborús időkben, kérve a jó Istent, hogy ne engedje a pusztítást, hanem Isten országának békéjében tudjunk élni. Igaz imádságunk meghallgatásra fog találni.
Beszéde záró részében az idősekhez fordult a főpásztor. Biztatta őket arra, hogy bár az évek múltával egyre nehezebbnek érezhetik az általuk hordozott keresztek súlyát, viseljék továbbra is azokat türelemmel. Keresztjeinket Jézussal együtt hordozzuk, s a nagyobb súlyt az Úr viszi. Szenvedésünket, fájdalmainkat, gyengeségeinket, sötét hangulatainkat a boldogságos Szűzanyán keresztül ajánljuk a mindenható Istennek, s ekkor egy sajátságos kegyelem eléri a lelkünket, a szívünkbe békesség költözik, hiszen úgy próbáljuk meg életünket élni, hogy az Istennek tetsző legyen. Isten – hasonlóan gyermekkorunk húsvéti nyuszijához, aki bokrok alá rejtette el meglepetéseit – a mi életünkben is elrejtette az öröm ajándékait, csak fel kell ismernünk és meg kell becsülnünk mindezeket, hálát mondani Isten szeretetéért. Így képesek leszünk az évek súlya mellett is mosolyogni, örülni Isten szeretetének és ezt a boldogságot, hálát, reményt tudjuk sugározni másoknak is tovább. Ebben segítsen bennünket a Szűzanya, ebből a továbbadott örömből épülhessen Isten országa – zárta homíliáját Antal atya.
A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőknek kérte a jó Isten bőséges áldását püspök atya, valamint megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
Egycsoportos, családias falusi óvodánk életében mindig különleges eseménynek számítanak a külső helyszínen megvalósuló programok, ez a kirándulásunk is igencsak sikeresnek bizonyult. Ezúttal október 7-én,az Előszálláson található Egzotikus Állatparkba (Zoo Előszállás) látogattunk el. Külön öröm volt számunkra, hogy a program nemcsak a vegyes csoportos óvodásaink, hanem a csatlakozó iskolás korú gyermekek számára is felejthetetlen élményt nyújtott.
Az előszállási Egzotikus Állatparkban jelenleg közel 50 faj több mint 150 egyede él. A park különlegessége, hogy a látogatóbarát kialakításnak köszönhetően a gyerekek egészen közelről, "zoo csemegével" etetve is megismerkedhetnek a lakókkal. A hazai és európai erdők fenséges vadjai is helyet kaptak a parkban, bemutatva a kicsiknek a vadon élő patásokat.
Nagy izgalmat váltott ki az impozáns amerikai bölény, a zebra, valamint a tevék és lámák látványa. Az állatok megfigyelése mellett a gyerekek birtokba vehették a park biztonságos játszótereit is, ahol a kicsik és a nagyobb iskolások közösen vezethették le a maradék energiáikat. A piknikezés, a jó levegő és a közös játék még közelebb hozta egymáshoz a gyerekeket.
Fáradtan, de élményekkel és új ismeretekkel gazdagodva tértünk vissza az óvodába. Ez a nap bebizonyította, hogy a különböző életkorú gyermekek milyen szépen tudnak együttműködni, ha egy ilyen inspiráló környezetben tölthetik az időt. Köszönjük aZoo Előszállásnak a vendéglátást, a gyerekeknek pedig a fegyelmezett, példamutató viselkedést!
A gyümölcsök beérése és a hűvösebb reggelek mind azt jelzik, hogy megérkezett az ősz. Az ovisok számára ez az időszak a felfedezésről és a természet adta kincsek betakarításáról szól. Ennek jegyében október 5-én szerveztünk egy csodálatos délelőttöt a gyerekeknek, és ellátogattunk a közeli alsószentiváni Márkli Almáskertbe. A hatalmas, rendezett gyümölcsösbe érve a gyerekeket lenyűgözte a fák látványa, melyek ágai roskadoztak a gyönyörű, egészséges almáktól. A szüret során ismét megmutatkozott, milyen nagyszerű csapatot alkotnak a gyerekek: elérték a magasabban lévő ágakat, és közösen pakolták a leszedett gyümölcsöket a ládákba, kiskocsikba.A szüret végére nemcsak a kocsik, de a gyomrunk is megtelt a finom alsószentiváni almával. A gyerekek büszkén cipelték az általuk szedett zsákmányt, amelyet hazavittünk az óvodába. A következő napokban a közösen szedett finomságokat vitaminbombaként fogyasztjuk el.
Hálásan köszönjük a Márkli Krisztának és Ákosnak a meleg fogadtatást és a lehetőséget, hogy a gyerekek testközelből élhették át a szüretelés hagyományát és örömét!
Ünnepi hagyományunk, hogy október 6-án megemlékezünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősi halált halt tábornokairól a mindenkori 5. osztály műsorával. A tanulók minden tábornok alakját felidézték egy-egy rájuk jellemző leírással, visszaemlékezéssel, valamint az első magyar miniszterelnökről sem feledkeztünk meg.
Az előadást a falra kivetített rövidfilm is színesítette. A műsor folyamán meggyújtott mécsesek fénye pedig a szabadságharc valamennyi áldozatért is világított.
Az 5. osztálynak köszönjük a méltó megemlékezést, többi tanulónknak pedig a fegyelmezett, kulturált részvételt!
2026.10.03-án, vasárnap újra sor került a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja.
„Nagymaros” története több mint négy évtizedre nyúlik vissza, amikor Sillye Jenő és barátai a Dunakanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, amelyeket később a fiatalokkal foglalkozó papok pártfogásukba vettek, és segítettek folyamatossá tenni a találkozók megrendezését. Az országos lelkinap sok határon túli fiatalt is vonz, különösen a közeli Felvidékről. (forrás: Székesfehérvári Egyházmegye)
Iskolánk 4 tanulója is részt vett a rendezvényen, melyre nagy izgalommal készültünk. A Gyerekmaros elnevezésű, kimondottan 6-16 éveseknek szóló programokon nagyon jól érezték magukat. Új barátokkal ismerkedtek meg, sokat játszottak és nevettek. A gyerekeknek tartott szentségimádás és az interaktív szentmise nagyon tetszett nekik. Reméljük, hogy tavasszal ismét ott leszünk!
Ezen a héten is számos programon vehettek részt gyermekeink.
Elsőként, szeptember 29-én, kedden egy csodálatos őszi napsütéses időben ellátogattunk az óvodát körülölelő erdőbe. Elsétáltunk a kihelyezett madáretetőnkhöz, megbeszéltük, hogy ha lehűl az időjárás és már nem lesz mit enniük az itthon telelő madarainknak, rendszeresen kisétálunk majd hozzájuk napraforgómagokkal, hiszen tavaly is ez volt a kedvenc eledelük. Az állatvédelem idén is a legfontosabb célkitűzéseink közé tartozik.
Megfigyeltük a koraőszi erdő változását, az élőlényeket és még egy elszaladó őzet is láthattunk. Sétánk során kimentünk egy frissen learatott kukoricaföldre, ahonnan gyűjtögettünk a maradék gabonaféléből és megfigyeltük a kukorica teljes felépítését. Sok-sok csutkával, kukoricacsővel, csuhéval gazdagodtunk, melyeket dekorációként, játékként is felhasználtunk.
Október 1-jén első alkalommal köszöntöttük a szépkorúakat óvodánkban. Helter István atya, intézményünk püspöki biztosa is a meghívott vendégek között volt. István atya megáldotta a jelenlévő nagymamákat, nagypapákat.
"Amikor a nagyszülőkre gondolunk, mindannyiunk előtt megjelenik egy kép: egy megnyugtató mosoly, egy hívogató, meleg ölelés, és az a biztonság, amit csak a nagyszülők közelsége tud nyújtani.
A nagyszülői szeretet egy egészen különleges ajándék a gyermekek életében. Ezért ezen a napon a hálaadás is feladatunk. Hálásak vagyunk a végtelen türelmükért, a puha ölelésekért, a titokban adott csokoládékért és azokért a bölcs szavakért, amelyeket csak a nagyszülők tudnak kimondani. A nagyszülők a család láthatatlan, de legerősebb tartóoszlopai."
Az óvodások egy kis ajándékkal készültek a nagyszüleiknek, valamint egy kis énekes, verses interaktív játékfűzést mutattak be a jelenlévők számára. A játékegyveleg egy közös kis hálaadást és közös imádkozást is tartalmazott. A nagyszülők egy kis betekintést kaphattak az óvodai életünkbe. A gyermekek "műsora" után megmutathatták az unokák a mamáknak, papáknak, hogy mik a kedvenc játékaik az óvodában. Közös játék és beszélgetés, valamint szeretetvendégség vette kezdetét. Köszönjük minden jelenlévőnek, hogy megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel!
Október 2-án, pénteken újra ellátogatott hozzánk Áfonya, Nala és Kriszta. A terápiás kutyák és gazdájuk az állatvédelem fontosságát is ismertették velünk. Kriszta megint felhívta a gyermekek figyelmét arra, hogy hogyan lehet a négylábúakhoz érni, hogyan közelíthetnek feléjük. A speciális kutyák türelme végtelennek tűnik számunkra. Minden óvodás egy trükköt is kérhetett a kutyusoktól, természetesen jutalomfalatért cserébe. A gyerekek megtanulták az ugatás, a forgás és a tolatást irányító jelek mutatását. Az ebek pedig ügyesen teljesítették a kéréseket. Ezt követően újabb feladatok következtek, ügyességet, egyensúlyérzéket, kreativitást, figyelmet, koncentrációt fejlesztve. A kutyák pórázon vezetése és simogatása versmondás közben sem maradhatott el. Köszönjük ezt az értékes találkozást is. Újfent sokat tanultunk a kutyákról és róluk való gondoskodásról, velük való kapcsolódásról.
Évek óta megrendezzük hagyományos mesedélutánunkat, amely a Magyar Népmese Napjához is kötődik. Szeptember 30. nem véletlenül került kiválasztásra annak idején a mese ünnepének: ez a nap egyben nagy mesemondónk, Benedek Elek születésnapja is. A szokott módon fenntartónk, a Székesfehérvári Egyházmegye iskolái mellett a járási intézményeket is meghívtuk. Ismét sokan éltek a lehetőséggel, 17 csapat, 68 diák mérhette össze tudását a vetélkedő keretében. Megtisztelték rendezvényünket többek között móri, ráckevei, budaörsi, érdi, sárbogárdi, pázmándi, sárszentágotai és lajoskomáromi versenyzők is.
Már a verseny előtt gyülekezni kezdtek a csapatok, akik a vetélkedő kezdetéig bejárhatták az iskolát, megismerkedhettek az akváriumok és az élősarkok lakóival, kipróbálhatták a játszóteret. Szerettük volna a szabadban tölteni a délutánt, s a jó Isten kegyelméből ez meg is valósulhatott, gyönyörű napsütéses időben ülhettek asztalhoz a csapatok. Kiss Attila főigazgató köszöntötte a versenyzőket, majd fenntartónk részéről Kovács Béla EKIF elnök úr elmondta, hogy a Székesfehérvári Egyházmegye számára is nagy öröm, hogy ilyen szép létszámban össze tudtunk jönni, várják a versenyt a gyerekek, s szeretnek visszajönni azok, akik már voltak itt.
Jó visszajelzés ez iskolánknak is, ha sikerül olyan élvezetes feladatokkal várnunk a résztvevőket, hogy érdemes legyen évről évre visszatérni.
Előzetesen már kaptak egy beküldendő feladatsort a csapatok, amely általános témakörben dolgozta fel a legismertebb meséket, illetve egy rajzot kellett készíteni az idén kiadott mesék valamelyikéhez. Ebben az évben az egyik mese Derék Jankó és a kemény kenyér, a másik Mackó úr meg Ordas koma története volt. Itt a helyszínen először Kecskés Andrea magyar-ének szakos tanárnőnkkel énekeltek két népdalt a gyerekek, majd mondott Szakálas Eliza 2. osztályos tanulónk adta elő Az egerecske című mesét a résztvevőknek, ráhangolva a versenyre a csapatokat.
Ezt követően 6 feladat, többek közt keresztrejtvény Benedek Elek életéből, mesebeli kifejezések kiegészítése, szókereső, totó, régies és idegen szavak jelentéseinek párosítása, türelmet és koncentrálást igénylő képkirakó is várt a versenyzőkre. A küzdelemben megfáradt diákokat hamuban sült pogácsával frissítette a királykisasszony és a királyfi, de természetesen szendvicset, édességet és innivalót is fogyaszthattak a délután folyamán.
Változatos kihívások megoldásával ünnepeltük meg tehát a népmese napját, melynek végére így a résztvevők igazi hétpróbás hősökké váltak. A nap végén egy kis vendéglátásban is részesültek a csapatok, majd zárásként a versenyzők átvehették kiérdemelt jutalmukat: egyéni, névre szóló emléklapot, egy kis ajándékcsomagot, illetve a helyezettek még egy-egy jutalomkönyvet is.
Első helyen a ráckevei Szent Imre Katolikus Általános Iskola két csapata végzett holtversenyben, a második a budaörsi Mindszenty József Általános Iskola lett, a harmadik helyet az érdi Marianum Általános Iskola csapata szerezte meg. Rajtuk kívül természetesen jár a dicséret minden csapatnak, mivel lelkesen szerepeltek és jól felkészültek a versenyre. Minden gyereknek gratulálunk, nagyon ügyesek voltak, amit a szoros verseny is bizonyít, ahol egyébként helyezéstől függetlenül mindenki nyert: azon túl, hogy ajándék nélkül egy tanuló sem távozott, a közös délután élményét, ahol a gyerekek rengeteget mosolyogtak, nem lehet pénzen megvenni.
S itt gratulálunk az alsószentiváni 4. osztályos csapatnak is, akiket házigazdaként versenyen kívül indítottunk, de teljesítményük alapján elmondhatjuk, hogy felvették a versenyt a legjobbakkal, 3. osztályosainknak pedig a szép helytállásért.
Minden vendégünknek köszönjük a részvételt, de köszönet illeti a felkészítő pedagógusokat, a verseny megszervezéséért és lebonyolításért az alsószentiváni iskola dolgozóit, a mesés ráhangolásért Szakálas Elizát, az énekért Kecskés Andreát, a javításért a zsűri tagjait, a játékos közreműködésért 2., a pakolásért 4. osztályosainkat, a az oklevelek készítéséért pedig ezen honlap szerény szerkesztőjét is. A legfőbb köszönet azonban (ahogy püspöki biztosunk, Helter István atya is rendszeresen kiemeli) természetesen a jó Istené: újra együtt lehettünk és jól érezhettük magunkat – s még mindig ez a legfontosabb.
Gratulálunk az összes csapatnak, jövőre ismét szeretettel várunk mindenkit!
Szeretnék naponta szívedbe kerülni, szeretet vizében vígan elmerülni, tudni azt, hogy mindig számíthatok reád, én leszek a fontos, a szeretett kutyád. Mert felnézek én rád, s nem azért mert nagy vagy, nem látlak erősnek, sosem látlak vadnak. Sokkal inkább látok egy jó embert benned, és ha tényleg az vagy, boldoggá kell tenned! Ehhez nem is sok kell, kevéssel beérem, etess meg mindennap és foglalkozz vélem! Kell egy kicsi mozgás, egy kis közös játék, ettől vagyok boldog, ez nekem ajándék! És ha ezt megkapom, én boldoggá teszlek! Mindig tudni fogod mennyire szeretlek. Nem is kell nekem más, csak téged szolgállak, s szívem máris repes, ahányszor meglátlak!
Szeptember 25-én, pénteken Steiner Krisztina, terápiás kutya felvezető érkezett hozzánk két négylábú jószág társaságában. Kriszta magával hozta Nala és Áfonya kutyákat, akik Hovawart fajtájú ebek. Az első állatasszisztált foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek megismerkedhessenek, milyenek is ezek a speciális célra kiképzett állatok. Kriszta megosztotta az óvodásokkal, hogy ezek a kutyák, iskolába járnak, tanulniuk, vizsgázniuk kell ahhoz, hogy egy intézménybe beléphessenek és gyerekekkel foglalkozhassanak. Számos orvosi papírral és engedéllyel kell rendelkeznie a gazdijuknak, mivel előírás ez, hogy biztonságosan gyerekek közé lehessen engedni őket.
Kriszta elmondta, hogy nem lehet minden blökivel ilyen formában, ennyire könnyen megbarátkozni, a terápiás kutyák szerencsére alkalmasak erre, hiszen ez az egyik fő feladatuk.
Miután megismerkedtünk a barátságos és nyugodt jószágokkal, s természetesen meg is simogattuk őket, jöhettek a feladatok. Ügyességi, egyensúlyozó, szem-kéz koordináció, figyelemfejlesztés és sok-sok egyéb területet fejlesztő játékokon vehettek részt ovisaink.
Köszönjük szépen az anyagi támogatást Mórocz Tamás atyának, melynek köszönhetően ilyen élményt nyújthattunk Mókus csoportosainknak!
Ugyanezen a délelőttön egy másik fontos program is megvalósult óvodánkban. 11 órakor körbe álltunk mi is néhány percre, énekeltünk játszottunk Forrai Katalin 100. születésnapja tiszteletére!
Így 5 ország számos különálló köréből a közösségi térben egy nagy közös kör születhetett.
Forrai Katalin születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület szerette volna méltó módon felidézni és továbbadni mindazt a szakmai és emberi örökséget, amelyet Kati néni az óvodapedagógiára, a zenei nevelésre és generációk óvodapedagógusaira hagyott.
Mi rendhagyó módon a terápiás kutyusokkal Nalaval és Áfonyával jártunk körtáncot óvodánkban:
