Üdvözlünk a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda honlapján
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, Településünk itt lakói és a távoli jó barátok. Közös szándékuk egybecsengett: menteni, mi érték és tudás, Nem hagyhatták a templomot, a templomot s az iskolát!
Köszönjük mindazt, mit kaptunk, ezt a példás összefogást, Hálásak vagyunk, hogy a jövőben is itt szerzünk értéket, tudást. Évek múlva, ha elballagunk, nem örökre megyünk tovább: Visszajövünk, nem felejtjük a templomot, s az iskolát!”
„Egy katolikus iskola alapvetően két fő tartóoszlopra épül: érték és tudás.
Az értékrend természetesen a keresztény értékrend, a Bibliában, főképp az újszövetségi evangéliumok és az apostoli levelek alapján megismerhető krisztusi értékek. Ezek kiállták az idő próbáját, nem változnak a divattal. A szeretetteljes légkörünkre és eddigi hagyományainkra alapozva kell kiindulnunk. Cél, hogy a tanulóknak keretet kínáljunk ehhez a világhoz és megkaphassa azt az erkölcsi hátteret, amelynek alapján saját belső döntését meghozva kialakulhat a hite, „valódi” (nem képmutató) kereszténnyé válhat. Ehhez természetesen nagyon fontos a személyes példamutatás.
A tudás pedig természetesen a színvonalas oktatásra utal. Nem szabad összetéveszteni az iskolát és a templomot. Természetesen az iskolai ima és mise is fontos, de a katolikus iskola attól is katolikus iskola, hogy a tanárok pontosan kezdik és fejezik be óráikat, lelkiismeretesen felkészülnek azokra. Igyekeznek tanítványaikból a legtöbbet kihozni, versenyeken szerepelnek, jól felvételiznek és sikeresen megállják a helyüket az életben. Ehhez minden tárgyi feltételt megkapunk, a többi rajtunk múlik. Ehhez mindenkinek nagyon sok erőt, kitartást kívánok, valamint Isten áldását a munkájára!”
Tanévnyitó értekezlet, 2017. augusztus 30. – Kiss Attila igazgató
Ma délután kedves és bensőséges ünnepség keretében került sor a nagycsoportosok ballagására.
Turzainé Gazsó Kata intézményegység vezető sok emléket idézett fel: a sétákat, a kirándulásokat, vagy éppen a sok játékos órát, amit együtt tölthettek a gyerekek. Egyenként megköszönte Horváth Lászlónak, Ignácz Áronnak, Suplicz Benedeknek, Turzai Zeának, Varga Zórának és Vájer Zselykének mindazokat az élményeket, amit ők adtak az óvodának és nevelőiknek, mivel nemcsak ők tanultak meg itt sok mindent, hanem tőlük is tanultak a felnőttek. Ahogy Korzenszky Richárd atya fogalmazta: „A gyémántot gyémánttal, az embert emberrel csiszolják.” Kifejezte köszönetét a szülőknek is, akikkel nagyon jól együttműködtek az elmúlt évek alatt. Végül azt kívánta a ballagóknak, hogy az iskolában is legyenek ilyen lelkes, szorgalmas gyerekek, mint amilyennek az oviban megismertük őket. Kiemelte az óvónők és az iskolai tanítók jó kapcsolatát is, ami a gyerekek sikeres tanulmányainak is záloga.
"Ahogy mondani szokás, az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen nagyon fáj a búcsú, nagyon fogtok hiányozni nekünk, de nevet is, mert tudom, milyen jól fel fogjátok találni magatokat az iskola világában, milyen magabiztosak lesztek, könnyen alkalmazkodtok az új szokásokhoz, és megértitek az új szabályokat. Sok új barátot szereztek majd, izgalmas élményekkel gazdagodtok, és rengeteg fontos dolgot tanultok majd az iskolában.Érezzétek jól magatokat!"
A gyerekek szép műsort adtak elő a szülőkből, nagyszülőkből, barátokból és testvérekből összegyűlt közönségnek: először verset mondtak, majd egy kis szalagos-zenés koreográfiát mutattak be (ez a fentebbi Irány a Videa.hu! gombra vagy ide kattintva nézhető meg), végül pedig a Kacor király című mesét játszották el.
Településünk önkormányzata is búcsúztatta a nagycsoportosokat egy-egy szál virággal (Husvéth Imre polgármester úr a délelőtt folyamán köszönt el a gyerekektől, mivel a ballagáson egyéb elfogltsága miatt most nem tudott személyesen jelen lenni), az óvónéniktől pedig egy-egy szép tarisznyát és ajándékot is átvehettek.
S még nem volt vége a köszönetnyilvánításoknak: az óvoda dolgozóinak a szülők és a ballagók is kedveskedtek egy kis ajándékkal, az óvónénik pedig megköszönték a szülők, a polgármester úr és a képviselők segítségét, leendő tanítójuknak, Bodokiné Szakács Beátának az iskola előkészítőket, sőt még Helter István atya és Kiss Attila főigazgató is kapott egy kis meglepetést áldozatos munkájáért.
További képek az óvodai galéria Ballagás képtárában!
Június 10-én nagycsoportosaink ismét ellátogattak a Hetedhét Játékmúzeumba, Székesfehérvárra.
Ezúttal a Játék(os) állatvilág - ovisoknak című múzeumpedagógiai előadást tekintették meg.
"A telihold fénye éjszakánként varázslatot hoz a vitrinek lakói számára. Kövessük a nyomokat, fedezzük fel együtt, milyen állatok élnek nálunk, a múzeumban. Teddy mackó és barátai társaságában megpihenhetünk egy csésze teára is."
Az élménypedagógiai foglalkozás felfedező útra indultak a királyok városába, ahol még a koronát, pontosabban a róla elnevezett Koronás parkot is bejárták. A felfedező út végén megebédelt a társaság, majd élményekben és kalóriában gazdagon indultak haza.
A mai napon az iskolánkban járt Szili Valéria, aki a Fejér Megyei Europe Direct Tájékoztató Központ irodavezetője. Látogatásának célja, hogy tanulóink minél jobban megismerhessék az Európai Uniót. A második órában az alsósoknak tartott érdekes előadást, melynek keretében a gyerekek vaktérkép színezésével ismerhették meg a különböző országokat.
A felsősökkel a harmadik órában találkozott. Nekik az unió történetéről mesélt, miközben a tanulók EU-totót töltöttek ki. Diákjaink ügyesen felelgettek az előadó által feltett kérdésekre, s jutalmul eurós csokit kaptak. A prezentáció egy részébe a gyerekek is be lettek vonva egy szituációs játékkal. Diákjaink hirtelenjében megalakították az „Európai Tanácsot”, amely egy érdekes témát tárt az „Európai Bizottság” elé, akik pedig az „Európai Parlament előtt” terjesztették elő az ügyet, majd ezt a szavazás után visszafelé is eljátszották. Ezzel a gyerekek jobban megismerhették és beleláthattak az Európai Unióban folyó munkákba az életkoruknak megfelelő módon. Üres kézzel senki nem távozott! Magyar és angol nyelvű színes kiadványokat kapott mindenki, emellett csokit és tollat vihettek haza tanulóink. Az előadónk jóvoltából virágmagokkal is gazdagodott az iskolánk, melyek majd színesítik az intézményünk kertjét.
2026 május 27-én a budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola szépíró versenyén jártunk. A verseny célja a kézírás fontosságára való figyelemfelhívás, mivel a kézírás fejleszti a kritikus gondolkodást, javítja a memóriát, kreatívabbá tesz és fontos a beszédkészséghez.
A verseny során a tanulók feladata egy kijelölt szöveg másolása volt.
Az értékelés szempontjainál egyaránt számított a teljes szöveg összképe, a szöveg elhelyezése, a szövegsorok harmóniája, a szóközök egyenletessége, a betűméret egyenletessége valamint a tévesztés, hiba, hiány száma is.
Iskolánkat Köntös Milena, Mplnár Liza és Paizs Letisa képviselték. A lányok a nagy melegben elfogyaszthattak egy fagyit felkészítő tanáruk, Bodokiné Szakács Beáta jóvoltából, majd a versenyen igyekeztek a legjobbat kihozni magukból.
Az eredményhirdetést e-mailben küldték meg a zsűrizés után a szervezők. A legjobb eredményt Köntös Milena érte el, aki 4. helyezésével épphogy lemaradt a dobogóról, de Liza és Letisa is helytálltak, megérdemlik a dicséretet. Jövőre ismét elvisszük a gyöngy betűkkel író tanulóinkat, lehet gyakorolni 🙂
A mai nap már a búcsú jegyében telt. Zsemléból, májkrémből, margarinból, sajtból és uborkából álló reggelink után összepakoltunk és elhagytuk szállásunkat. A délelőttöt még a főtéren töltöttünk, aki hallgatott a kísérők bölcs tanácsára, és beosztotta költőpénzét, még tudott magának valami innivalót, rágcsát vagy családtagjainak valami apró emléket vásárolni a boltban és a csocsózás is ugyanolyan népszerű volt, mint két napja.
Iskolánk kisbuszának megérkezése után bepakoltuk a csomagokat (hálás köszönetünk a szállításért Turzai Kornélnak), elkészítettük hagyományos búcsúfotónkat a bejárati épület előtt, majd lesétáltunk a partra. Itt elfogyasztottuk hidegcsomagból álló ebédünket, (illetve aki hallgatott a kísérők bölcs tanácsára, még tudott magának üdítőt, pizzaszeletet is venni). Ismét birtokba vehették a gyerekek a játszóteret és nem feledkeztünk meg az ugyancsak hagyományos vízparti csoportképről sem.
Mivel nagyon jó időben kiértünk a vasútállomásra, természetesen késett a Kék Hullám délutáni járata, kárpótlásul viszont ingyen szaunában volt részünk egészen Székesfehérvárig, bár ehhez annyira nem ragaszkodtunk.
Székesfehérvárról pedig már vagy családi segítséggel, vagy iskolánk kisbuszával (ismét hálás köszönetünk a szállításért Turzai Kornélnak) mindenki hazaért, hogy kipihenje az élményekben gazdag három nap fáradalmait.
Másnap reggel virsli és kifli volt a menü, tízóraira pedig egy Sió eperpürét kaptunk.
A délelőtt folyamán a hetedik osztályosok bekukkanthattak egy pályaválasztási börzébe (a részletesebb kiállítás majd ősszel Székesfehérváron vár rájuk és egyéni tanácsadást is fogunk nekik igényelni), kitölthettek pár kérdőívet, kirakhattak puzzlet, s választhattak apró ajándékokat közreműködésükért.
A haditechnikai emlékparkban pedig három csapatot alakítottak tanulóink és 2 másik rajjal együtt egy akadályversenyszerű kihívást kellett teljesíteniük, legyen az lajhármászás, homokzsákokból töltés építése, lézerharc, céllövészet vagy éppen repülőgép szimuláció. Nagyon élvezték a programot diákjaink.
Csontlevesből, burgonyapüréből és sajtos dinoszaurusz-falatkából álló ebédünk után (uzsonnára vörösbogyós müzli járt) tartottunk egy kis "csendes" pihenőt, majd lementünk a partra és kihasználva a hirtelen jött jó időt, megmártóztunk a Balaton habjaiban, el is töltve az időt vacsoráig.
Vacsora után (bulgurrizottót ettünk savanyú uborkával, desszertnek kókuszgolyót) diszkóval búcsúztattak bennünket vendéglátóink. A holnapi nap ugyanis már a hazatérésről szól.
Mintegy másfél év után az idei tanév zárásaként ismét lehetőségünk adódott jutalomkirándulást szervezni tanulóinknak Zánkafürdőre. S ha egy üzlet beindul, nincs megállás: a tavaszi forduló pályázati sikere után hamar kiderült, hogy nyáron is mehetünk majd.
A tavaszi pályázatot június 8-9-10. napokra nyertük el, így ma vette kezdetét háromnapos táborunk. Székesfehérvárról indultunk a Kék Hullám vonattal (köszönjük a szülőknek, hogy a gyermekek eljutását meg tudták oldani), a csomagokat pedig iskolánk kisbuszával Madarasi Zoltán szállította a táborba, hogy ne kelljen a vonaton vesződni velük (neki is hálás köszönetünk).
Szerencsésen megérkeztünk, a vasútállomásról a dottó kisvonat fel is hozta a csapatot a táborba, regisztráltunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat és már mehettünk is ebédelni, ragulevessel és magyaros pizzaszelettel fogadtak bennünket vendéglátóink. Ebéd után lesétáltunk a partra, ahol előbb mintegy 45 perces sétahajózást tettünk a Szent Imre fedélzetén. Mint megtudtuk, ez a legrégebbi hajó itt, de megbízható kezekben, minden baj nélkül megfordultunk egyet a tábor körül.
Ezt követően megmárthattuk lábunkat a tóban, tesztelve a vizet (a nyári 6 napos táborban ennél többet strandolunk természetesen), majd a parton a játszótéren is feltalálta magát a társaság, a nagy melegben pedig limonádéval olthatta szomját a csapat.
A kisvonattal feljutva a táborig először még megtanultuk, hogy az elektronikus kapun mindenki csak egyszer olvassa le a kódját (jó szándékból ugyan, de majdnem sikerült kizárni a táborból igazgató urat egyik segítőkész diákunknak 😊), majd vacsora előtt még felfedezhették a boltot diákjaink és hódolhattak a fenyőtoboz-futball örömeinek is.
Tokányból és tejcsokis rizstallérból álló vacsoránk után visszamentünk a szállásra, felhúztuk az ágyneműt (ezúton is köszönet a háziasabb lányoknak a segítségért a fiúszobából), majd visszamentünk a főtérre, ahol előbb a játékházban foglalta le magát a társaság csocsóval és pingponggal, majd Dánielfy Gergő koncertje zárta a napot.
Holnap ismét jelentkezünk híreinkkel, takarodó után 😊
Két éve, 2024. augusztus 10-én került sor először, hagyományteremtő kezdeményezésként az „Egy húron...” keresztény zenei találkozóra Alsószentivánon. 2026. június 6-án pedig immár a harmadik rendezvénnyel folytatódhatott a hagyomány, kellemes nyári időben hallgathatták meg az előadókat a jó Isten közös dicséretére érkező vendégek.
Dr. Szarvas József, az ötletgazda nyitotta meg a rendezvényt, aki konferanszként és idegenvezetőként is (a kápolna kiállítását, a települési önkormányzat által biztosított ebédet és a Márkli pince meglátogatását egyaránt a nézők figyelmébe ajánlotta) egyaránt rendelkezésre állt a nap folyamán. A doktor úr minden segítőnek, szervezőnek és előadónak megköszönte a közreműködést, s ahogy korábban is tette, ma is felkérte az előadókat egy rövid bemutatkozásra.
Helter István plébános köszöntője és a Miatyánk közös elimádkozása után kezdődhetett is a zenei rész. Idén is széles volt a paletta: délelőtt a pátyi Cantica cordis katolikus kórus nyitotta meg az alkalmat, a kórusmű után Azapeet (Ferencz Péter) és Révész Dániel modernebb dalokból álló akusztikus koncertje következett, majd a Vörösmarty Társaság Kórusának és Pitti Katalin operaénekesnőnek dalai zárta a délelőttöt, Tóka Szabolcs karnagy vezénylése és orgonakísérete mellett.
Szünetben a vendégek elfogyaszthatták a Husvéth Imre polgármester úr által főzött ebédet és a Márkli pince bejárására is volt lehetőség. A délutáni rész kezdetén intézményünk, az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda frissen megalakult énekkara mutatta meg 3 dallal, mennyit fejlődtek a tanév során, majd a Dávid Sátora Gyülekezet Zenekara frissített fel bennünket lelki zuhanyozással, ahogyan Szarvas doktor úr fogalmazott. Utolsó előtti fellépőként Burcsik László baptista lelkész és lánya, Dóra zengték Isten dicséretét, majd a Protone zenekar végezte be műsorával a zenei fesztivált. (Elnevezésüket egy zseniális szóösszevonás adja: Pro, mert a székesfehérvári Prohászka templom zenekara, tone, mint hang több idegen nyelvben, a proton pedig pozitív töltéssel rendelkező atomi részecske.)
Ahogy a korábbi alkalmakon, ma is jó volt látni valamennyi fellépő előadásán az átszellemült arcokat, érezni, szinte tapintani lehetett, hogy szívből zengik Isten dicséretét.
Aki megmászta a dombot a kápolnáig, festői kilátásban és Vadócz Anna keramikus népi romantikát és a boldog békeidők hangulatát egyaránt megidéző kiállításában gyönyörködhetett jutalmul.
A programot hagyományosan a rendezvény fővédnökének, Spányi Antal püspök atyának szentmiséje zárta. Püspök atya örömét fejezte ki az elhangzott dicséretek előadóinak: Istent dicsérni ugyanis jó a léleknek, jó az embernek és jó a világnak is.
Homíliájában pedig emlékeztetett bennünket arra, hogy az úrnapja ünneplése nagyon fontos, hiszen ahogy az evangéliumban is elhangzott, mi az Oltáriszentségben az élet kenyerét kaptuk meg Krisztustól. Ebben az évben (bár vasárnap tartjuk meg) ez az ünnep június 4-re esett, amikor Trianonban kimondták a történelmi Magyarország halálos ítéletét, ahogy erre a Nemzeti összetartozás napján országszerte emlékeztünk. 70 éve pedig ugyancsak június 4-re esett az a nap, amikor legalizálták az abortuszt Magyarországon, amely szintén a halál törvénye volt.
Idén az úrnapja tehát kettős üzenetet hordoz: egyik oldalról látjuk a pusztítást, a rombolást, a halál kultúráját, a másik oldalon viszont ott van a mennyei kenyér, az örök élet ígérete a mulandó földi évtizedeink után, ahogy azt Jézus számunkra nagycsütörtökön, az utolsó vacsora során kinyilatkoztatta. De érezzük-e igazán Krisztust az Oltáriszentségben? Nem könnyű felismerni Őt az átváltoztatott ostyában, mivel a szívünkkel, lelkünkkel kell megtapasztalni közelségét, nem pusztán a szemünkkel. Fontos persze, hogy szemünkkel is jól lássunk, de a puszta valóságnál mélyebbre a szívével lát az ember, nem a szemével. Isten szeretetét érezhetjük minden nap minden órájában, ha őszintén, hittel fordulunk felé, szívünket kitárva készek vagyunk befogadni őt. A főpásztor említette Olofsson Placid atya életpéldáját, aki 10 évet töltött el a GULAG földi poklában, de soha nem érezte úgy, hogy Isten ne lenne mellette. Még szentmiséket is mutatott be, tartotta a lelket embertársaiban, szívében hordozva Krisztust.
Ma is félnek az emberek, mit hoz a jövő. Nem értik a gyűlölet, a gúnyolódás, a bosszú hangjait. Nem is kell ezeket érteni. Értenünk az igazi szeretet hangját kell, Krisztus befogadásával, mellette való tanúságtétellel, hogy erőt adjon nekünk is az életünk keresztjeinek hordozására. Adja az Úr, hogy az Oltáriszentség ezen az úton segítsen és védelmezzen bennünket – zárta tanítását püspök atya.
A szentmise végén pedig Antal atya megköszönte mindenkinek a segítségét, akik a mai rendezvény előkészítésében és lebonyolításában részt vett. A köszönet jár az előadóknak, akik eljöttek és felkészültek a műsorra, Husvéth Imre polgármester úrnak és az önkormányzatnak az ebédért és segítségért, az Alsószentiván Községért Egyesület tagjainak a vendégek regisztrációjáért, kalauzolásáért, egész napi közreműködésért, a polgárőrségnek a felügyeletért. S ahogy Helter István atya szokta mondani: a legnagyobb hála pedig a jó Istennek jár: szép időben, tartalmas programon érezhettük jól magunkat együtt, Ist
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, 
