Október 29.: Zarándokhetünk utolsó napján reggeli után még egy rövid látogatást tettünk Ravenna külvárosi részén, ahol egy mozaikokkal gazdagon díszített ókeresztény templomot, a Sant'Apollinare in Classe bazilikát kerestük fel.
A Sant’Apollinare in Classe bazilika az ókeresztény és bizánci építészet egyik legjelentősebb, UNESCO-világörökségi védelem alatt álló műemléke Olaszországban, Ravennától kb. 8 km-re délre, a korábbi Civitas Classis kikötőváros területén.
A templomot Ursicino püspök kezdeményezésére emelték a VI. század első felében, és 549. május 9-én szentelte fel Maximianus püspök.
Az „in Classe” elnevezés a szomszédos ókori római hadikikötőre, a Civitas Classis-ra utal, amelyet Augustus császár építtetett. A bazilikát Ravenna első püspökének, Szent Apollinárisznak a sírja fölé építették, bár ereklyéit a IX. században részben átvitték a belvárosi Sant'Apollinare Nuovo bazilikába.
A klasszikus ókeresztény bazilika alaprajzú templomot 24 darab, szélcsavart akantuszlevél fejezettel díszített görög márványoszlop tagolja három hajóra.
Világhírű az apszis VI. századi bizánci mozaikegyüttese, amely az Isteni átváltozást (Transfiguratio), a zöldellő égi mezőben álló drágaköves keresztet, valamint magát Szent Apollináriszt ábrázolja imádkozó testtartásban, tizenkét bárány (az apostolok szimbólumai) társaságában.
A bazilika előtt láthatók Davide Rivalta kortárs művész mediterrán bivalyokat ábrázoló bronzszobrai, a templombelsőben pedig évszázadokból származó ókori márvány szarkofágok sorakoznak.
A bazilika megtekintését követően egy modern templomban záró szentmisén vettünk részt, majd Szlovénián keresztül a Tornyiszentmiklós (határ) – M7 útvonalon hazautaztunk Székesfehérvárra.
Beszámolóm ezzel végére ért. A jó Istennek adott hálán kívül köszönet Spányi Antal püspök atyának a zarándoklat lehetőségéért, Mórocz Tamás és Egyed Viktor atyáknak a lelki vezetésért, a Székesfehérvári Egyházmegye munkatársainak a szervezésért, idegenvezetőinknek és sofőreinknek a sok-sok úti élményért!
ASSISI SZENT FERENC IMÁJA
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé!
Ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
Ahol sértés, oda megbocsátást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést.
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétely, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol szomorúság, oda örömet.
Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
Mint hogy vigaszt várjak.
Inkább én törekedjem másokat megérteni,
Mint hogy megértést óhajtsak.
Inkább szeressek,
Mint hogy szeretetet igényeljek.
Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.
Ámen.
További képek a Ravenna galériában!