Eltelt az első hét az óvodában és már meg is kezdődött a második. Az elmúlt napokban 19 gyermek kezdett visszaszokni, beszokni a dolgos hétköznapokba. Az újonnan érkező gyermekek is igen könnyedén vették az akadályokat. Jókedvvel, lelkesedéssel jöttek az oviba. Úgy néz ki, hogy hamar el tudják sajátítani az intézményi szokás-,szabályrendszert. A régebb óta ovisok is nagyon várták, hogy újra együtt lehessenek Mókus csoportos barátaikkal.
Már most érdeklődve figyelik a meséinket, bábjátékainkat, gyertyagyújtásnál is elcsendesedve figyelnek társaikra, boldogan vesznek részt az énekes-zenés foglalkozásainkon, ügyeskedve barkácsolnak és alkalmazzák az általunk felkínált eszközöket. Bízunk benne, hogy ez a hozzáállás megmarad a későbbi időszakban is. 🙂
A 2024-2025-ös tanév kezdetével ma az alsószentiváni templomban tartottuk meg tanévnyitó szentmisénket Helter István püspöki biztos atya vezetésével, kérve a Szentlélek segítségét a 2024-2025-ös tanévre is. István atya hangsúlyozta, hogy a tanulók kötelessége a tanév során a képességeiknek megfelelő szorgalmas tanulás, amiben nevelőik minden eszközzel segítik majd őket. Természetes, hogy a vakáció és a tanév közül minden gyermek az előbbit választaná, de nem szabad megfeledkezni attól, hogy eljövendő felnőtt életükre a gyerekek csak a felelősségteljes tanulás keretében tudnak felkészülni. Jakab apostol levelét idézve: "A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg." (Jakab1,22)
Az idei tanévtől már nem kíséri orgonafutamokkal osztálymiséinket Barina Júlia nővér, aki sokéves szolgálatát követően nyugállományba vonult. Iskolánkban hét tanéven keresztül gyakoroltatta kitartóan a gyerekekkel az énekeket, legyen az évközi mise, húsvét, karácsony, vagy iskolai ünnep himnuszunkkal, a Boldogasszony anyánkkal. Ahogy a ballagók fogalmaztak 2019-ben: "Kedves Nővér! Köszönjük a miséken való zenei aláfestéseket és a mise utáni szólózását. Minden alkalommal rávett minket, hogy énekeljünk."
Júlia nővér több évi munkáját a Fatimai Szűzanya szobrával, egy zsoltároskönyvvel és egy szép, bibliai idézetekben gazdag öröknaptárral köszöntük meg. Áldott nyugdíjas éveket és jó egészséget kíván a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda közössége!
“Alsószentivánon néhány éve iskolakezdő tanszercsomaggal köszöntjük a leendő elsősöket. Ehhez a kezdeményezéshez pályázati forrás híján is ragaszkodunk, így idén is folytatódott ez a szokás. Ebben az évben kilenc kis elsős vette át többnyire megszeppenve, de örömmel csomagját Husvéth Imre polgármester úrtól és Egyesületünk képviselőjétől. A címeres tornazsákok négyzetrácsos-, vonalas-, sima- és kottafüzeteket, vízfestéket, ecseteket, temperát, gyurmát, színes ceruzákat, filctollakat, grafitceruzákat, radírt, hegyezőt, korongokat, logikai készletet, zsebtükröt, ragasztóstiftet, rajzlapokat, írólapokat, vonalzót, színes lapokat, zsírkrétát, ollót, órarendet rejtettek - egyszóval szinte mindent, amire szükségük lesz az első iskolai napjaikban. Reméljük, sikerült örömet szereznünk nekik - vidám iskolakezdést és sok sikert kívánunk!”
augusztus 28. (szerda) 9.00-15.00 augusztus 29. (csütörtök) 9.00-12.00
Hely: 3. számú tanterem.
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a tankönyv végső megrendelője a tanuló, így az átvételre is a tanuló és/vagy törvényes képviselője/megbízottja jogosult. Mivel a tankönyv valamennyi tanuló számára ingyenes, pénzt nem szükséges hozni, csak az átvételi elismervényt kell aláírni.
Lehetőség lesz a menzahátralék rendezésére, valamint az étkezést is megrendelhetik a 2024-2025-ös tanévre.
Kérjük, hogy az ingyenes/kedvezményes étkezést igazoló dokumentumokat bemutatásra hozzák magukkal!
További kellemes nyarat kívánunk a szünet hátralévő részére!
2024. augusztus 13-án Bíró László nyugalmazott tábori püspök volt Alsószentivánon, a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelyén a búcsúnapi szentmise szónoka. Homíliája kezdetént megemlékezett Kolbert Mátyás egykori németkéri atyáról, akinek nagy szerepe volt abban, hogy püspök atya is a pannonhalmi bencés gimnázium tanulója lett papi pályára lépése előtt. Mátyás atya is szerette Alsószentivánt, sok évig gyóntatott és misézett is a búcsúnapokon. A németkéri zarándokok ma magukkal is hozták és a szentmise alatt az oltárhoz is állították az itt is közkedvelt és szeretett „Matyi atya” arcképét.
Püspök atya megköszönte Helter István atyának, hogy elküldte számára a kegyhely történetét ismertető kis füzetet. Kalandos körülmények között került ide Fatimából a szobor másolata, de a minisztériumban, hivatalokban, vám- és határőrségen mindig akadtak segíteni vágyó emberek, egykori bencés diákok is, akiknek így volt része a kegyhely megszületésében.
Minden búcsújáró helynek megvan az a csodás hatalma, hogy nem elég egyszer meglátogatni ahhoz, hogy megismerjük, mindig tud újat nyújtani a zarándokoknak. Püspök atya Lourdes-ban tapasztalta meg ezt többször, de ilyen Alsószentiván is, amely az elmúlt évtizedek alatt „beimádkozott” hellyé vált.
Fatima üzenetéből püspök atya a múlttal és a jövendővel való kapcsolatunk fontosságát emelte ki tanításában. Fatimában 107 éve jelent meg a Szűzanya a látnokoknak és hangzott el a három fatimai titok. XII. Pius pápa koronával látta el a fatimai szobrot, II. János Pál pedig azt a golyót építtette be a koronába, amellyel Ali Agca megsebezte őt. Fatima tehát összeköt bennünket a múlttal. Volt időszak, amikor a múlt végképp eltörléséről szólt az induló, akkor kezdtek el olyan házakat építeni, amelyekben a nagyszülőknek már nem jutott hely. Vissza tudjuk-e idézni saját családunk múltját, nagyszüleink, dédszüleink nevét? Ismerjük-e gyökereinket? – tette fel a kérdést püspök atya. Pedig akinek múltja nincs, annak jövendője sem lesz. Fatima üzenete a jövőről is szól, a tisztítótűz és az örök élet ígéretéről, XVI. Benedek pápa kérte is, hogy az örök életről minél többet szóljanak a prédikációkban. Hiszen ha az örök életre készülünk, szeretnénk elnyerni azt, az teszi értékessé a jelenünket is, az üdvösségre való törekvéssel, valóban megélt életünkkel.
Érdekel-e azonban bennünket elődeink múltja, odafigyelünk-e nagyszüleink meséire? Szakítunk-e elég időt gyermekeink, a jövő nemzedék megfelelő nevelésére? Jut-e időnk egymásra? Ma ugyanis az emberek többsége csak a jelennek él. Egysíkúan, csak a mában gondolkodva, önző módon, csak magunkra fókuszálva. Ez az ellaposodás, a beszűkült, individualista látásmód hozta létre mai értékvesztett, ízlésficamodott társadalmunkat is. Maga Európa is megtagadta a múltját, keresztény értékrendjét, az eredményt nap mint nap tapasztalhatjuk.
Ezért is fontos, hogy ma, akik itt vagyunk, megértsük és hazavigyük Fatima üzenetét: tudunk-e mások lenni, mint amerre a világ halad, hívek maradunk-e az isteni örök értékekhez? A napcsodával kapcsolatosan fogalmazódott meg a kijelentés, hogy Fatimában találkozott a kozmosz és az emberiség. Itt is megélhetjük ezt a találkozást, átérezhetjük Isten irántunk való végtelen szeretetét. Ennek a szeretetnek a jegyében munkálkodjunk környezetünkben, hogy ne csak a mának éljünk, hanem a múltunkból, gyökereinkből építkezve jövőnk is legyen.
A szentmise végén Helter István atya megköszönte, hogy püspök atya elfogadta a meghívást, megosztotta velünk az idősek bölcsességét. A szentmise végét a kegytárgyak megáldását követően a megszokott körmenet jelentette, majd a búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.
Tegnap érkezett a rossz hír: 70 esztendős korában elhunyt egykori iskolabusz sofőrünk, Banyó Lajos, vagy ahogy mindenki szólította: Lajos bácsi.
Az akkori buszosok tudják, hogy Lajos bácsi közvetlen, barátságos volt a gyerekekkel, gyakran akár háznál is megállt az egykori kisbusszal. Óvodásainkat elvitte kirándulni is, azután készült róla a fentebb látható kedves gyermekrajz, ilyennek látta akkori óvodásunk, Benyovics Cintia.
A mai napot a megszokott tornával kezdtük, a tesók ezúttal szuperhősökként leptek meg bennünket. A reggeli ima során a mai Kultúra és művészet nap kapcsán arról beszélgettünk, hogy Istent nagyon sok műalkotásban megláthatjuk és mi is létre tudunk hozni mindannyian valami szépet talentumaikat kihasználva.
Reggeli után (csokoládés croissant, tej, tízórai: alma) a szállásra visszatérve elkezdtük a bőröndökbe csomagolni mindazokat a dolgainkat, amelyekre már biztosan nem lesz szükség, hogy ne a holnapi induláskor kelljen kapkodni velük, majd lementünk a strandra, mivel a mára tervezett első programunk a sárkányhajózás volt. Szerencsére nem volt viharjelzés, így közös evezésre hangolódva több kört is megtett a csapat az öbölben, diákjaink itt a gyakorlatban élvezhették a befektetett munka gyümölcsét.
Ezt követően szabad programot kapott a társaság (a fürdést ezen a napon az átmeneti hidegfront és a várható veszélyjelzések miatt nem kockáztattuk meg), amit önfeledt csocsózással töltöttek el.
Tarhunyáshúsból és amerikai palacsintából álló ebédünk után (uzsonna: banán) először megnéztük a csak édenkertnek nevezett bibliai kertet, amelyet tavaly alakítottak ki a tábor területén. A Szent Erzsébet forrás, a Rózsák tava, a fa harangláb és a növények egyaránt hangulatossá teszik ezt a kis kertet. Tanulóink bibliai idézeteket kereshettek meg és sok érdekességet hallhattak Mózes, Szűz Mária, Péter apostol életéről, kiegészítve előzetes ismereteiket. Szépen szerepeltek, nem hoztak szégyent hitoktatóikra. Búcsúzóul elénekeltük iskolánk himnuszát is.
Majd ismét lesétáltunk a strandra, ahol előbb ismét az asztali focinak hódolhattak a gyerekek, majd teljesízettük a Lehetetlen küldetés kihívás feladatait, ahol a keresztény értékrend alapján átélhették diákjaink, hogy közös összefogással a legbonyolultabb csomó is kibogozható, jó együttműködéssel és stratégiával a legnehezebb akadályok is legyőzhetők.
Zöldborsófőzelék, rántott szelet és fánk vacsoránk elfogyasztását követően eljött a táborzárás ideje. Először a világoskék altáborban köszönték meg a "tesók" az itt megélt közös élményeket és jutalmazták a sportversenyek győzteseit, majd a főtéren a csapatok felvonulása után jött a záró ünnepség.
Elénekeltük közösen a Himnuszt.
Felcsendült a Nélküled is, hiszen az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány nevének megfelelően a történelmi Magyarország területéről is táboroztat magyar anyanyelvű fiatalokat.
Minden csapat elharsogta az indulóját, természetesen mi is a világoskékekét.
Egy érdekes rekordkísérletnek is részesei lehettünk: délután előre készülve papírrepülőket gyártottunk, hogy meg tudjuk dönteni az egyszerre felrepített papírrepülők számának rekordját. Tény, hogy sok száz repülőgép indult az égbe, némelyik többször is elstartolt, s a főteret és a színpadot is elborították a kísérlet végére.
Végezetül egy fergeteges záróbuli következett, ahol a gyerekek levezethették energiáikat, ennek is felvettük Bea nénivel felváltva a legjobb pillanatait.
Másnap még virslit, kiflit és teát kaptunk reggelire, pogácsa-bukta-alma-ásványvíz hidegcsomagot az útra. Pakolás és takarítás után közös imánkkal hálát adtunk a jó Istennek az elmúlt napokért, programokért, átélt tapasztalatokért, lélekben tanultakért egyaránt. Csomagjainkkal kiballagtunk az állomáshoz, ahol a tesók segítették a vonatra való felszállást is. Mintegy kétórás vonatozás után érkeztünk meg Székesfehérvárra, élményekben gazdagon, amelyeket a gyerekek szeptemberben minden bizonnyal elmesélnek társaiknak, s visszaidézik az Erzsébet táborban megélteket.
A reggeli elmélkedés a Hősök napjához kötődött, megbeszéltük, hogy mindenki tehet minden nap olyan Istennek tetsző cselekedetet, amitől hőssé lehet. Ha segítünk másoknak, pl. felvidítjuk a szomorúakat, észrevesszük, hogyan tehetjük jobbá társaink, családtagjaink életét, mi is hősökké válhatunk. Emlékezzünk csak az irgalmasság cselekedeteire.
Reggeli után (zsemle, vaj, sajt, paprika, szendvicssonka; tízórai: nektarin) ismét lementünk a strandra, hogy találkozhassunk a hősökkel. Elsőként önvédelmi fogásokat tanulhattunk a katonáktól:
Utána beülhettünk tűzoltóautóba (még a szirénát is megszólaltatták kérésünkre a lánglovagok), megnézhettük közvetlen közelről egy mentőautó berendezéseit és felszereltségét, kipróbálhattuk az újjáélesztés technikáját, beülhettünk egy rabomobilba, valamint végigmehettünk egy akadálypályán is. Mire minden érdekességet megnéztünk el is érkezett az ebéd ideje.
A hideg gyümölcsleves, sült csirkecomb, kukoricás rizs elfogyasztása után (a körtét eltettük uzsonnára) ismét lementünk strandolni. Ma erre bő félóra jutott, mivel a hidegfront érkezésével életbe lépett a másodfokú riasztás, amely feloldására vártunk ugyan, de nem került rá sor. Így visszamentünk szállásunkra, ahol vacsoráig megvalósult gyönyörű képességünk, a rend.
A bolognai spagettiből és lekváros piskótából álló vacsora gyorsan elfogyott, majd a Hencida zenekar talpalávalóira táncházzal zárult a mai nap, tanulóink jól bírták erővel, próbálták eljárni a moldáv táncokat. Ki is dőlt mindenki takarodóra, 22.00 órától már az igazak álmát aludta a társaság (legalábbis a diákok😁).
A napot ismét reggeli tornával kezdtük, ezúttal a gombgyárban dolgozó Béla mondókájának feladataival. A reggeli elmélkedés során felidéztük, hogyan gyógyította meg a bénát Krisztus, s az üzenetet, hogy törődjünk azokkal a társainkkal is, akik mások, mint mi és segítségünkre szorulnak. 🙏
A mai nap tematikája a sport köré épült, ezért a reggeli után (kakaós kifli, vaj, eperlekvár, kakaó, tízórai: banán) a vízpartra vonultunk, hogy különböző sportos kihívásokat teljesíthessen a csapat. A legjobb felvételekből videóüzenetet küld az Erzsébet tábor a Párizsban szereplő olimpikonjainknak, így törekedtünk arra, hogy minél ügyesebbek legyünk. Kezdetnek részt vettünk a közös bemelegítő tornán is:
Majd csatakiáltást küldtünk versenyzőinknek az olimpiára, rajtunk szerintünk nem múlik az éremeső 😁:
Készítettünk egyéni rajzos üzeneteket is sportolóinknak, s a nemzeti színű arcfestékkel is kifejeztük szurkolásunkat. Kipróbáltuk a falmászóban végződő légvárpályát, s a nagy melegre való tekintettel még egy téli sporttal ismerkedtünk meg: állatbarát tanulóink kiszúrták a szánhúzó husky kutyákat, s természetesen mindenki megsimogatta és megsétáltatta a jószágokat (vagy a kutyák őket 😂), miközben sok érdekességet megtudhattunk ezekről a szép jószágokról.
Bepótoltuk a tegnap kiesett fürdőzést is: bár reggel élénk szélre ébredtünk, igazi nyári idővel folytatódott a nap, így délelőtt, majd ebéd után (borsóleves, pulykapaprikás masnitésztával, uborka, uzsonna: alma) és délután is csobbantunk egy jót.
Ha már mozgás és sport a nap kihívása, vacsora előtt még egy lézerharc (3 csatából 2-1-re nyert csapatunk) és egy trambulinozás is bekerült a programba.
Vacsora után (hamburger, mosolygós burgonya, áfonyás muffin) előbb még a zánkai bolt kínálatából vásárolhattak a gyerekek rágcsálnivalót, jégkrémet, édességet, esetleg ajándéktárgyakat is otthonra 🍫🍡🎁, majd egy hangulatos tábortűzzel zártuk a mai igazán tartalmas napot. 👍🌞
A tábor második napját egy átmozgató reggeli tornával kezdtük.
A testmozgás után a mai nap témaköréhez (Tudomány) kapcsolódóan az ősrobbanásról és a teremtésről hallhattunk elmélkedést, s hogy a kettő nem zárja ki egymást, s a teremtett világban nagyon sokszor megtalálhatjuk Istent.
Reggeli után (zsemle, felvágott, vaj, uborka, sajt, tízórai: alma) egy kis szabadfoglalkozás következett a szálláson, majd a Balaton part felé vettük utunkat. Elsőnek újra bejártuk a már ismerős terepet, feltérképeztük a jégkása kínálatot, majd egyórás sétahajókázásra indultunk a Szélkirálynő fedélzetén. A hajóút alatt sok érdekességet megtudhattunk a Balaton élővilágáról. múltjáról, jelenéről, településeiről. Az ismeretterjesztésért cserébe elszavaltuk a világoskékek indulóját, a kapitánynak pedig tapssal köszöntük meg az utazást.
A kikötőből máris mehettünk elfogyasztani hideg málnakrémlevesből és rizseshúsból álló ebédünket (uzsonna: kajszibarack). Ebéd után ismét a parton jöttek a programok: a vállalkozó kedvű fiúk kipróbálhatták a strandfoci örömeit (tanulság: 2-2 jó páros még nem alkot biztosan jó csapatot), a többiek lehűthették magukat a hűs hullámokban. Sajnos a fürdőzést a másodfokú viharjelzés félbeszakította, reméljük, holnap pótolhatjuk majd.
Vacsora után (gránátos tészta, kókuszkocka) egy kicsit a főtéren kapcsolódhattak ki tanulóink, majd Sugarloaf koncert zárta a napot.
A mai nap az utazásról, illetve a tábor megnyitásáról szólt. Székesfehérvárig mindenki egyénileg megoldotta az utazást (ezúton is köszönjük a szülők közreműködését és Toldi-Bodai Blankáéknak a csomagok szállítását), majd onnét különvonattal jöttünk tovább Zánkafürdőre számos más táborozó csapattal. A bejelentkezésnél örömmel láttuk (legalábbis e sorok írója biztosan 😁) hogy a világoskékek altáborába kerültünk, így tanulóink ebben a színben kapták meg ajándék sapkáikat, amely a csapathoz való tartozást jelképezte. Finom ebéddel (burgonyapüré fasírtgolyócskákkal, savanyú uborka) fogadtak bennünket a szervezők, uzsonnára pedig mogyorókrémes gofrit és körtét kaptunk. A délután folyamán elfoglaltuk szállásunkat, Bea tanárnénitől pedig megtanulhatta mindenki az ágyneműhúzás fortélyait, gyakorlati bemutatóval egybekötve. Vacsorára hot-dogot és muffint kaptunk, majd hivatalosan is megkezdődött az élménytábor. Az altábornyitó ceremónián megismertük a tábor házirendjének legfontosabb szabályait, felköszöntöttük egy kis énekkel az egyik születésnapos tábortársunkat, megtanultuk a világoskékek indulóját és felvontuk a tábori zászlót.
A tábornyitó ceremónián nemzeti himnuszunk közös eléneklése után a segítő „tesók” vezetésével táborkezdő imát is mondtunk, hálát adva a jó Istennek, hogy itt lehetünk, s megköszönve az előttünk álló programokat. Minden altábor (pirosak, sötétkékek, világoskékek, bordók, vaníliák, sárgák, lilák, sötét- és világoszöldek) elmondta a maga indulóját, majd egy tábornyitó bulival zárult 22.00 órakor a nyitóest.
