Híreink

Még a nyári szünet megkezdése előtt az óvodában újra közös mókára invitáltuk a gyerekeket és szülőket!

Az idő csodálatos volt, a hangulatról már nem is beszélve!

Köszönjük a támogatást a Szivárvány Légvár Sárbogárdnak és többi segítőnek, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a nap!

Turzainé Gazsó Kata

További képek a Tanévzáró ugrálóvár galériában!

Kedden, alighogy a búcsúnapi szentmiséről visszaérkeztünk az alsósokkal, a felsősök pedig megmozgatták kis szürke agysejtjeiket a négyzetméter bajnokságon, a diákhét következő programjaként máris eljött a sportdélután ideje. Számítógéphez, Internethez, minimum ötven csatornás televíziónkhoz és egyéb tunya tespedtségekhez kötött korunkban még mindig nem győzzük eléggé hangsúlyozni a szabad levegőn való tartózkodás, a mozgás és a játék örömét és fontosságát. A mai délutánon a sportpályán szabadtéri mozgásos játékokon edzhették magukat tanulóink, akik a tanár-diák mérkőzéseken pedagógusaikat is alaposan átmozgatták.
Ahogy mondani szokták, ezen a délutánon mindenki nyert: bármelyik sportágat is űzte valaki, a leglényegesebbet, a játékos testmozgás élményét valamennyi résztvevő megtapasztalhatta.

További képek a Diákhét galériában!

Ma délután óvodásaink és tanulóink közreműködésével a Tehetség Művészeti Iskola gálaműsora került megrendezésre a Szentiványi Péter Közösségi Színtér épületében.

Először óvodánk gyermek néptánccsoportja lépett színpadra. A táncosok heti rendszerességgel vesznek rész a zenés táncos foglakozáson. Az idei évben kettő óvodai rendezvényen aktív részvevői voltak a táncház foglakozásoknak. Mai műsorukban Mezőföldi játékokat és táncokat mutattak be. Az órákat vezette és a gyerekeket felkészítette: Kiss Ágnes.

Majd általános iskolánk alsó tagozatosait láthatták a nézők, akik egész évben heti 2 órában, szerdai napokon ismerkedtek meg a néptánc rejtelmeivel. Az idén mezőföldi táncokkal foglalkoztak, nagy hangsúlyt fektetve az erre a tájegységre jellemző ugrósra, a 3. 4. osztályos tanulók a falura jellemző lassú csárdás alapjaiba is belekóstoltak, de láthatunk majd kanászost is. Az órákat vezette és a koreográfiát készítette: Görög Balázs.

Harmadikként az 5-6. osztályosok közül a legügyesebb páros: Paizs Loréna és Segesdi József kettőse mutatta meg tudását. Ők a második félévben rumbát tanultak. Felkészítő tanár és koreográfus: Miklósa Sándor Zsolt.

Negyedikként Cecéről érkeztek néptáncos kislányok, akik sok esetben a népi éneklésben is ügyesek. Jól énekelnek, hiszen a néptánc szerves része az éneklés, erre különös gondot fordít Iker Józsefné Gyöngyi néni, aki sokat foglalkozik a lányokkal, és külön órákon tanulják a népdaléneklési technikákat, amiért aranyminősítést, különdíjakat kaptak már több alkalommal. Nekünk ma pünkösdi, mezőföldi, és bogyiszlói, dallamokat énekeltek.

Ötödikként a 7-8. osztályosaink egy csoportja mutatta be, hogy ők mennyit fejlődtek az idei tanév alatt. Szintén rumbát táncoltak a közönségnek, felkészítő tanár és koreográfus: Miklósa Sándor Zsolt.

A Gerlice Néptánc Egyesület a szomszédos Cece falujából érkezett, s a ma már 29 éves múltra visszatekintő csoport is mezőföldi anyagból, gyűjtésekből, leírásokból könyvekből, elmesélésekből építkezett, ezekből készült a bemutatott „Dinnyemese”, melynek végén még a közönséget is megkínálták a darab során "lopott" dinnyéből. Műsoruk vezetője és koreográfusa: Iker Józsefné.

Zárásként Iker Józsefné, a Tehetség Alapfokú Művészeti Iskola igazgatónője értékelte a tanévet, dicsérte meg a gyerekeket, s köszönte meg a táncoktatók munkáját, intézményünk pedagógusainak segítségét és a polgármester úr támogatását, hiszen a félévi Ki mit tud? és a mostani Tehetség Gála csak közösen összefogva valósulhatott meg.

További képek a Tehetség Gála galériában!

A tanulók logikai fejlesztés érdekében végzett munkánk során 4 éve került beépítésre a matematika órai keretek között a logikai négyzetméteres játék. Mivel az egyik legnépszerűbb kihívássá vált a felsős tanulóknak a négyzetméteres játék megnyerése, amivel szívesen foglalkoznak a matematika órák során. Így Varga Angéla tanárnő a nagy sikerre való tekintettel 2019-ban meghirdette a diákoknak az iskolai bajnokságot. Az idei diákhéten immár negyedik alkalommal került sor a bajnokság meghirdetésére.

Miután lezajlottak az osztályonkénti selejtezők, a következő tanulók vehettek részt a döntőben: az 5. évfolyamot Kocsi-Horváth Lóránt, a 6.-at Trifunov Richárd, a 7.-et Dancz Dóra és Kanyó Petra Johanna, a 8. osztályt pedig Madarasi Bori Kata és Májer Diána képviselte. Az osztálytársak lelkes szorítása mellett a IV. négyzetméter logikai bajnokságot Bori nyerte, a második helyet holtversenyben Hanna és Ricsi, a harmadikat Dia szerezte meg, a negyedik Dóri, az ötödik Lóri lett. Jövő tanévben meghirdetjük az ötödik alkalmat is, lesz esélye mindenkinek újra bizonyítani!

További képek a Diákhét galériában!

Mint korábban már hírt adtunk róla, a címben említett rajzpályázat megyei fordulóján Punk Alexandra I., Segesdi József III. helyezést ért el. Ott tudtuk meg, hogy Szandra alkotása az országos eredményhirdetésben is érintett, mely tegnap meg is történt. A díjátadóról bővebben a katasztrófavédelem honlapján olvashatnak érdeklődő látogatóink. Örömmel értesültünk, hogy az országosan beérkezett 3335 alkotásból Szandra műve a saját kategóriájában a III. helyet érte el. Gratulálunk a szép eredményhez! Köszönjük a zsűri munkáját, a szervezők kedvességét, valamint az utazást a Fejér vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak!

További képek és tanulóink rajzai a Füstérzékelő rajzpályázat galériában!

2023. június 13-án Mórocz Tamás kanonok, címzetes apát, helyettes esperes, a Boldog Gizella Óvoda (Bodajk) püspöki biztosa, a bodajki Segítő Szűz Mária plébánia plébánosa volt a búcsúnapi szentmise szónoka. Tamás atya bevezetőjében köszöntötte a híveket, (valamint névünnepe alkalmából Spányi Antal püspök atyát is) s elmondta, örömmel érkezett paptársaival szentmisét tartani Isten gyönyörű templomába, ahol velünk együtt imádkoznak a madarak, süt a nap, lengedezik a szellő, s élvezhetjük Isten szeretetét.

Homíliájában Tamás atya az ima fontosságára hívta fel a figyelmet, ahogy Jézus is tette az apostolokkal. Elsőként intézményünk, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola alsós tanulóit szólította meg Tamás atya, személyes tanúságtétellel. Megköszönte a szentmise előtti közreműködésüket, jó volt hallani, amikor Barina Júlia nővérrel együtt mondták a diákok a rózsafüzért. Elmesélte a gyerekeknek, hogy amikor először járt zarándoklaton a Szentföldön, emlékül egy rózsafüzért hozott magával, ami ma is megvan. A Szűzanya kezében mindig ott van a szentolvasó, nem véletlenül nevezzük Máriát a Rózsafüzér Királynőjének is.

Gyermekként Tamás atya is hosszúnak tartotta a szentolvasót imádkozni, ismétlésnek tűnt a számára, s de látta az idősek példáját, akik szentmise előtt mindig imádkozták, s jó példát mutatott számára nagymamája is, akinek imakönyve szinte megfeketedett a mindennapos használattól. Ő is felnőttként, kispapi tanulmányai alatt érezte át, hogy az ima azért fontos, hogy az ember közelségbe kerüljön, időt töltsön Istennel. Barátságunk egy másik emberrel úgy tud kiteljesedni, ha minél több időt töltünk el vele. Istennel való kapcsolatunk a mindennapos imában válik teljessé. S ha időt töltünk Istennel, Isten is a barátunkká válik. Prohászka Ottokár püspök gondolatát idézve „az imádkozó lélekbe Krisztus képe nyomódik bele.” Amikor megnézünk a moziban egy filmet, utána is érezzük még a hatását, mintha mi is belekerültünk volna a filmbe. Hasonló az ima is: imádság után, ha közelségbe kerülünk Istennel, érezhetjük Isten jóságát.

Felidézte Tamás atya a portugáliai Fatimában az elmúlt ősszel megélt élményeket, amelyek közül legjobban az imádság fogta meg, a térdektől kikoptatott ösvények csillogása, ahol a zarándokok a szentolvasót mondva kerülnek közelségbe Istennel. Kérte az idősebbeket, mutassanak ebben példát a gyerekeknek, imádkozzanak velük, tanítsák őket a szentolvasóra, ahogy Tamás atya esetében is sokat jelentett a nagyanyai, édesanyai példa, s az első szentolvasóját pedig egy idős nénitől kapta ajándékba a templomban 4-5. osztályos korában. Amikor a szentolvasót imádkozzuk, (legyen az pénteken a fájdalmas olvasó, hétfőn az örvendetes olvasó, vagy vasárnap a dicsőséges olvasó), Isten az ő életét osztja meg velünk. Mindannyiunknak megvan a maga fájdalma, keresztje, öröme, s Istenét is átélhetjük a rózsafüzér imádkozása során, erőt meríthetünk belőle. Szoktunk imádkozni a békéért, egészségért, jólétért, sikerért, de az imádság igazából önmagáért van. Ahogy a barátainkkal sem a haszonért vagyunk együtt, a jó Istennel töltött idő is önmagában érték. Ne csak nagy bajban, vagy nagy örömben szóljunk Istenhez, hanem legyen az Istennel kialakított kapcsolatunk állandó, minden nap mossa át szívünket az ima.

A mise végét a kegytárgyak megáldását követően a megszokott körmenet jelentette, majd a búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.

További képek a Júniusi búcsúnap galériában!

Köszönjük a szíves fogadtatást és kalauzolást a sárbogárdi tűzoltóknak, gyermekeink igazán jól érezték magukat! A többit elmondják a képek a Tűzoltóknál galériában!

Bartos Erika: Tűzoltó

Bátor mind a tűzoltó,
veszélyes a dolga,
égő házban, erdőségben
a tüzet eloltja.

Bátor mind a tűzoltó,
mindennapok hőse,
Dúlhat a láng, dőlhet a füst,
nem riad meg tőle.

Bátor mind a tűzoltó,
tűztől, tűzig siet,
szirénázó piros autón
hozza el a vizet.

Ma délután kedves és bensőséges ünnepség keretében került sor a nagycsoportosok ballagására.

Turzainé Gazsó Kata intézményegység vezető értékelte az elmúlt évet, az átmeneti épületben tartózkodás kihívásait, s köszönetet mondott a polgármesteri hivatal dolgozóinak, intézményvezetőnknek és a szülőknek mindazért, hogy sikerült ezeket a kihívásokat együtt megoldani. A következő nevelési évet azonban már a kibővített és felújított épületben kezdhetik meg a gyerekek, a Székesfehérvári Egyházmegye beruházásának köszönhetően.

Kiemelte az óvónők és az iskolai tanítók jó kapcsolatát is, ami a gyerekek sikeres tanulmányainak is záloga.

Morvai Anikó óvó néni nagycsoportosokhoz fordulva sok emléket idézett fel:: a sétákat, a kirándulásokat, vagy éppen a sok játékos órát, amit együtt tölthettek a gyerekek. Kifejezte köszönetét a szülőknek is, akikkel nagyon jól együttműködtek az elmúlt évek alatt. Végül azt kívánta a ballagóknak, hogy az iskolában is legyenek ilyen lelkes, szorgalmas gyerekek, mint amilyennek az oviban megismertük őket.

A nagycsoportosok szép műsort adtak elő a szülőkből, nagyszülőkből, barátokból és testvérekből összegyűlt közönségnek: először mesét játszottak el, majd tánctudásukat mutatták be, végül pedig versekkel, illetve egy kis énekkel is elköszöntek az óvodától.

Településünk önkormányzata is búcsúztatta a nagycsoportosokat egy-egy szál virággal, az óvónéniktől pedig egy-egy szép tarisznyát és ajándékot is átvehettek.

S még nem volt vége a köszönetnyilvánításoknak: az óvoda dolgozóinak a szülők és a ballagók is kedveskedtek egy kis ajándékkal, az óvónénik pedig megköszönték a polgármester úr tevékenységét, sőt még Kiss Attila intézményvezető is kapott egy kis meglepetést áldozatos munkájáért.

Az ünnepség végén egy kis vendéglátásban is részesültek a gyerekek, majd a szülők és az óvoda dolgozói még kötetlen beszélgetés keretében nosztalgiázhattak arról, milyen gyorsan elteltek az óvodás esztendők.

További képek az óvodai galéria Ballagás képtárában!

Június 4-e, a trianoni "békeszerződés", pontosabban diktátum évfordulója, 2010 óta a nemzeti összetartozás napja is. Amikor a 15 milliós magyarságról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról az elcsatoltakról, akik Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, vagy éppen az Őrvidéken úgy váltak egyik pillanatról a másikra egy idegen állam megtűrt vagy éppen üldözött népévé, hogy ők ezt a legkevésbé sem akarták, nélkülük döntöttek róluk.

Bár ahogy József Attila írja, "a harcot békévé oldja az emlékezés", a trianoni béke hatása számunkra mind a mai napig fájó. S csak remélni lehet, hogy egyszer eljutunk arra a pontra, amikor a politika már nem tud ellentétet gerjeszteni a Kárpát-medence népei között. Addig is, amíg ez az idő bekövetkezik, ezen a napon megemlékezünk az elcsatolt magyarságról. De illik itt gondolni azokra a magyarokra is, akik nem a trianoni diktátumnak köszönhetően szakadtak el Magyarországtól, hanem a történelem viharai sodorták őket messzire, akár Dél-Amerikába, az USÁ-ba, vagy éppen Ausztráliába.

Emlékeztessen bennünket ez a nap arra, hogy mi, magyarok, éljünk akárhol ebben a világban, összetartozunk. Közös az anyanyelvünk (s nem csupán az elfogultság mondatja velem, hogy a világ legszebb, egyben legnehezebb nyelve), a kultúránk, történelmünk, s a hagyományaink. Mindezekre joggal lehetünk büszkék, magyarnak lenni valóban hivatásunk.

Ne feledjük a tanulságot: igenis, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk! Ahogy a magyarság részét képezik a székelyek, csángók, felvidékiek, vajdaságiak egyaránt. Éljen bárhol egy honfitársunk, amíg magyarnak vallja magát, addig összetartozunk!

A mai napon Husvéth Imre polgármester úr jóvoltából megtekinthettünk egy zenés-színházi produkciót. A Gyuláról érkező Bibuczi trió korábban már iskolánkban is fellépett Nagyotmondó Tóbiás, illetve A póruljárt krampusz történetével, most pedig a művelődési házban mutatták be produkciójukat.

A színészek, énekes produkcióikkal és hangszeres előadásaikkal varázsolták el a gyereksereget. A történet főhőse Tóbiás volt, aki sok borsot tört mások orra alá, de a történet csodálatos átalakuláshoz, javuláshoz vezetett és végül mindenkitől bocsánatot kért.

Óvodások, iskolások egyaránt élvezték a műsort! Köszönjük szépen a meghívást és a lehetőséget Polgármester úrnak!

További képek a Bibuczi Színház galériában!