"A Boldogasszony, mint archaikus kifejezés a régi kalendárium jeles napjaira, a mezőgazdaság munkálataira (pl. Gyümölcsoltó Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony) is egyaránt rámutat. Vidéki, kis iskolaként szeretnénk tanulóinkban meggyökereztetni a magyar táj, és a szűkebb szülőföld szeretetét, s azt, hogy az ide járó diákok legyenek büszkék földműves őseikre és mezőgazdasági jellegű kistelepülésünkre is.
Elnevezésünk emellett a Boldogasszony anyánk című régi katolikus énekre is utal, amely egykoron nemzeti himnuszunknak számított. Így elnevezésünk magyarságunkat is kifejezi, nemzeti hagyományaink tisztelete és megbecsülése iránti elkötelezettségünket is mutatja."
(intézményünk küldetésnyilatkozatából)
Fenti idézet és a hagyományaink alapján ismét egyértelmű volt, hogy településünkön a nemzeti ünnepi megemlékezés intézményünk közreműködésével valósul meg idén is. Óvodásaink és iskolásaink egyaránt ünnepi kellékeket gyártva készülődtek a rendezvényre. Gyermekeink nemzetiszínű zászlókkal és kokárdákkal egyaránt díszítették az iskolánk előtti feszületet és a hivatal előtt álló hősi emlékművet, s az emlékműnél Husvéth Imre polgármester és Kocsisné Madarasi Mónika munkaközösség-vezető helyeztek el közösen koszorút a település, illetve intézményünk képviseletében. A hivataltól a közösségi színtér épületéhez vonultak át az ünneplők, ahol a 6. osztály adott ünnepi műsort. Idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, ezért előadásukban tőle vett napló idézetekkel és versekkel emlékeztek azokra a hősi halált halt katonákra, akik életüket adták az 1848-49-es szabadságharcban Magyarország függetlenségéért. Újító jelleggel az előadás egy részét kis falunk különböző nevezetesebb helyein vettük fel (itt most nem az igazgatói irodára gondolok :-)).
Az osztály ügyesen megoldotta a feladatát, igyekeztek végig odafigyelni, méltó keretet adtak a 200 éves évfordulónak. Polgármester úr is kitett magáért, nagyon jól csinálta a hangosítást és a fénytechnikát.
Meg kell, hogy említsük, hogy ebben az évben már ünnepeltünk egy kiemelkedő évfordulót, a Himnusz szövegének kétszázadik születésnapját. Hiszen jeles ez az 1823. esztendő! Egy alföldi kis városka nádfödeles házában ringott a nagy költő piciny bölcsője, amikor Kölcsey Ferenc az ország másik szegletében, Szatmár vármegyében már a Himnusz utolsó sorait simította le. Ezek a kerek évfordulók emlékeztessenek bennünket arra, hogy éltek, s ma is élnek olyan személyek, akik munkásságukkal vagy életükkel készek a hazát szolgálni. Legyen ez számunkra is példa az életünkben!
További képek a Március 15. galériában!