Az Egyház az irgalmasságnak 7 testi és 7 lelki cselekedetét ismeri:
Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
2017. november 19. Ferenc pápa ajánlásával a szegények első világnapja lett. A mottó: Ne szóval szeressünk, hanem tettel: "Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal" (1 Jn 3,18). János apostolnak ezek a szavai olyan felszólítást fejeznek ki, amelyet minden kereszténynek meg kell hallania. A komolyság, amellyel a szeretett tanítvány a mai napig továbbadja Jézus parancsát, még hangsúlyosabb az ellentét révén: az ajkainkat gyakran elhagyó üres szavak és a konkrét tettek között, amelyek nekünk azonban mércéül szolgálnak.
Ezeket a gondolatokat szerettük volna közvetíteni tanulóinknak, amikor november 11. - november 19. között immár 7. alkalommal megszerveztük az Irgalmasság témahetet. A szegények világnapja mellett különös aktualitást adott a témahétnek, hogy a kezdő napja, november 11., Szent Márton, a vége, november 19. pedig Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapja. Mindkettőjük legendájának elmesélése nagyon jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és adni tudás fontosságára.
Márton 15 éves korában apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra. Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt: "Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe."
Erzsébet 1207-ben valószínűleg Sárospatakon született. Édesapja II. András magyar király volt. Szüleitől, környezetétől nagyon sok vallásos indíttatást kapott, de ő magában is nagyon kiskora óta megvolt az imára és a szeretetszolgálatra való hajlam. Szívesen ajándékozta dolgait szegényebb társainak, korán kezdett koldusoknak alamizsnát osztogatni. Nem csak a saját szájától megvont falatokat adta oda, hanem a konyháról szerzett ennivalókat is vitte a szegényeknek. Ide kapcsolódik a közismert rózsacsoda:
Egyik alkalommal megkérdezte édesapja:
- Hová mégy, mit csinálsz, mit viszel a kötényedbe rejtve?
Erzsébet igen meglepődött, zavarában azt mondta: rózsákat. Kérte Istent, segítsen, hiszen az édesapja előtt most mit cselekedjen?
Ahogy a kötényét feltárta, bizony az ételek helyett rózsacsokor villant ki a köténye rejtekéből. Ez az első nagy csoda, ami vele megesett, de a történetnek ezzel még nem volt vége; ahogy a szegény gyerekekhez érkezett, bizony a rózsacsokor visszaváltozott étellé, kenyérré.
Ezeket a legendákat feldolgozva igyekeztünk megértetni a gyerekekkel: adni jó! Ennek megértését segítették elő a házi rajzpályázatunkra készített rajzok az alsósoknak a szentek életéről, felsőseinknek az irgalmasság testi-lelki cselekedeteiről. S ha megtanulják és megértik, hogy adni jó, remélhetőleg későbbi életük során alkalmazzák is a tanultakat. Hiszen olyan egyszerű dolog lenne jót tenni másokkal!
További rajzok az Irgalmasság témahét galériában!