Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült. Bár az időjárás alaposan ijesztgetett bennünket, ólomszínű felhők, szél- és porvihar is átvonult kezdet előtt településünkön, végül azért viszonylag szép, kissé szeles időben, de legalább nem rekkenő hőségben, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.
Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Paizs Loréna az Útravaló című versben adott jó tanácsokkal, Strasser István pedig búcsúszöveggel köszönt el, felidézve a közösen megélt emlékeket.
Útravaló
Életed útján egy újabb mérföldkőhöz értél,
Elhagyod az iskolát, melyben formálódtál, értél.
Csiszolgatták jellemed tanáraid, társaid,
S most itt állsz egy másik ajtó előtt, hogy megvalósítsd álmaid.
Tapasztalj, és fedezd fel az ismeretlen ösvényt,
Szép dolgok várnak Rád, ha betartod a törvényt.
Bízzál a Jóistenben, szeresd embertársaid,
Hittel és szorgalommal teljesülnek vágyaid.
Kedves nyolcadikosok!
Eljött a nap, mikor el kell hagynotok az iskolátokat. Igen, ez a búcsú napja: biztosan van köztetek, aki már nagyon várta, és nagyon hosszúnak érezte az itt töltött időt, másnak talán úgy tűnik, gyorsan elszaladt ez a nyolc év. De mindenképpen arra biztatlak benneteket, gondoljatok vissza az elmúlt időszakra! Ugyanis ma minden megváltozik számotokra. Lezárul egy szakasz, mely örök nyomot hagyott a lelketekben. Lehet, hogy most a nehézségek, a dolgozatok, a több-kevesebb befektetett munka, vagy a korai kelés jut eszetekbe. Talán úgy érzitek, felesleges időrablás volt az iskola. Meglátjátok, néhány év múlva, mikor érett felnőttként egy tábortűz körül ülve beszélgettek egykori osztálytársaitokkal, teljesen más fényben látjátok ezt az időszakot. Sorban előjönnek a jobbnál jobb történetek, melyek mosolyra fakasztanak benneteket. Mert ezek a történetek kötnek benneteket egymáshoz, és ugyanakkor egykori iskolátokhoz és tanáraitokhoz is. Egy élményekben gazdag korszakot tudhattok magatok mögött: gondoljatok csak a sportnapokra, a kirándulásokra, a gyereknapok és farsangok mókázásaira, amiben gyakran még a tanáraitok is benne voltak. De ne csak emiatt emlékezzetek vissza jó szívvel erre a néhány évre: ma még nem is veszitek észre, de rengeteg ismeretet és tudást is kaptatok, melyek talán ma még feleslegesnek tűnnek, előbb-utóbb nagyon hasznosnak bizonyulnak. Higgyétek el, minden egyes tantárgy észrevétlenül hozzájárult a mai modern korban oly fontos világnézet, látásmód kialakításához. Az iskola talán legfontosabb feladata, hogy megteremti számotokra a lehetőséget a továbblépésre, álmaitok megvalósítására. Reméljük, néhány év múlva visszatérve ide ti is hasonló tapasztalatokról számoltok majd be.
Mindegyik ballagó osztály egyszeri és megismételhetetlen az iskola történetében. Ti is. És ki tudhatná ezt jobban, mint mi, a jelenleg titeket búcsúztató hetedik osztály, akivel annyi közös órán vettünk részt és annyi élményben osztoztunk? Emlékeztek a vidám percekre? Mi vissza fogunk gondolni a rajzórai beszélgetésekre, a technikaórái közös udvarrendezésekre, a tornaórai kidobókra, a dalos énekórákra és a táncórák próbáira is. A jövőben ne féljetek nagyot álmodni, de soha ne feledjétek el, hogy az álmok megvalósulásáért nektek is tennetek kell. Legyen belőletek jó szakember, tudós, művész, de mindenekelőtt boldog felnőtt. És soha ne feledjétek el, honnan jöttetek! Viszontlátásra, sziasztok!
Husvéth Imre polgármester úr a település képviselő testülete nevében virágot, Lepsényi Mária képviselő asszony az Alsószentiván Községért Egyesület képviseletében pedig kis falunk címerével díszített, s a szemnek is oly kedves piros és kék színű tornazsákokat hozott a ballagóknak. Gráczer Krisztina képviselő asszonynak pedig a ballagási szalagot és a virágokat szeretnénk ezúton is megköszönni.
Az iskola képviseletében Kiss Attila főigazgató köszönt el a ballagóktól:
Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!
Jézus egyik közismert példabeszéde a talentumokról szól. A példázatban egy ember talentumokat adott a szolgáinak, mielőtt elutazott. A talentumok ezüstpénzt jelentettek. Egy talentum 43-44 kg ezüstpénzösszeg lehetett. Ez azt jelenti, hogy a gazda tekintélyes pénzt bízott a szolgáira. Az első öt talentumot kapott, a második kettőt, a harmadik csak egyet. Fontos megjegyzés, hogy mindegyik a képességéhez mérten kapta a pénzt. Az is lényeges, hogy csupán egyetlen talentum is akkora összeg, hogy ezzel is lehetett volna nyugodtan sáfárkodni, és azt befektetni, hogy gyarapodjon. Mindenki annyit, és olyan adottságokat, készségeket kapott, amelyek alapján teljesítheti az Istentől neki szánt feladatot ebben az életben. A példázat szerint, amikor a szolgák ura visszatért, számadásra szólította szolgáit. Aki öt talentumot kapott, másik ötöt szerzett hozzá. Aki kettőt, az is megduplázta ura pénzét. Aki viszont csak egyet kapott, az elásta és mikor megjött az úr, ő azzal az egy talentummal állott a gazda elé. Ekkor elvették tőle a talentumot és annak adták, akinek már tíz lett, azzal az indoklással, hogy „akinek van, annak még adnak, akinek nincsen, attól még azt is elveszik, amije van (Mt 25,29)”.
A hagyományos értelmezési mód szerint ez a példabeszéd a tehetségeink, képességeink kamatoztatásáról szól, és arról, hogy Isten számon kéri majd tőlünk, mennyire sikerült ezeket az Ő dicsőségére és mások szolgálatára felhasználnunk. Értelmezhető azonban ez a példázat úgy is, hogy ez egyben a bizalomról is szól, és arra hív, hogy lássuk meg magunkban azt, amit Isten lát bennünk. A kapott adottságainkat kötelesek is vagyunk kihasználni, de nem elsősorban saját magunk, hanem embertársaink javára is. Így építhetjük Isten országát a földön. Mindenképpen használjuk ki talentumainkat, buzgólkodjunk környezetünk javára, hiszen ennek jutalma az örök élet lesz Istentől.
Amikor elköszönök egyenként a csapattól, mindenkinél azokat az egyéni értékeket, Istentől kapott talentumokat emelném ki, amiket fel tud használni élete során:
BAZSONYI BARBARA, aki már óvodásként is rajzolgatással foglalta el magát, grafikusként hozhat majd létre olyan alkotásokat, amelyekkel lelki élményt nyújthat majd másoknak.
BOROS BATU ATTILA gazdaként teremthet majd elő számunkra mindent, ami szem-szájnak ingere. Nagyon fontos, hogy olyan szakmát sikerült választanod, amit szeretsz is végezni.
DANCZ DÓRA kitartással és szorgalommal elérheti a céljait, úgy, ahogyan azt a tanulmányai alatt is tette. Soha nem szabad előre feladni semmit és meglesz az eredménye.
GÉCZI LILIÁNA ZOÉ számos versenyen mutatta meg azt, hogy lehet rá számítani, angolból, hittanból és rajzból egyaránt képviselte iskolánkat, ezt a tanévzárón is értékeljük majd.
LAKATOS BALÁZS az idei Ki mit tud?-on megmutatta, hogy van érzéke ahhoz, hogy színjátszó képességeivel szórakoztatni tudjon másokat. Tavaly a nyuszifutáson is jó volt a nyúl szerepében, a kisebbek nagyon élvezték.
LÁSZLÓ KITTI ugyancsak számos versenyen mutatta meg azt, hogy lehet rá számítani, angolból, hittanból és rajzból egyaránt képviselte iskolánkat, ezt a tanévzárón is értékeljük majd. Tanulószobán is sokszor segítettél társaidnak.
MOHAI MIRON NOEL jó szakemberré válhat majd, hiszen segítőkészségének számos jelét adta az itt töltött évek során, amikor tereprendezésben, fizikai munkában kellett segíteni. Egy hete tudom, hogy a Netfit rendszer szerint pedig versenysportolói alkat is.
PUNK VIKTOR küldetésében minden bizonnyal szerepelnek az autók, elektronikus kütyük és a gépészeti eszközök. A képességek adottak hozzá, csak a szorgalmat és koncentrációt kell egy kicsit feltuningolni.
SCHÄFFER LILI DÓRA az Erzsébet táborok során mutatta meg azt, hogy szívesen törődik a kisebbekkel, ami nagy segítség volt a táborszervező tanároknak. Erre a segítőkészségre is lehet építeni.
SELYEM LEVENTE KRISZTIÁN ugyancsak jó szakemberré válhat majd, hiszen rá is mindig számíthattunk, amikor tereprendezésben, fizikai munkában kellett segíteni.
SIPOS LAURA évek óta bizonyította, hogy a tánchoz van nagyon jó érzéke, sokszor megtapsolhattunk a falunapokon is. Közösségi téren is mindig segítetted az osztályt, bármire is volt szükség.
Utolsóként még egy ókori mondást szeretnék a tarisznyátokba tenni: Non scholae, sed vitae discimus, azaz Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.
Az iskolának csak az egyik célkitűzése lehet, hogy ismereteket, tudást adjon, hogy tanítson. Ez nagyon fontos. De ma senki nem tudja megmondani, hogy húsz év múlva mi lesz az a tudásanyag, ami szükséges ahhoz, hogy a mostani diák felnőttként boldogulni tudjon.
Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy ahhoz, hogy boldogan tudjon élni, szükség van arra, hogy megtalálja helyét ebben a világban. Hogy otthon legyen benne. Gondolhatjuk, hogy nem is olyan könnyű megtalálni a helyünk, hiszen különbözőek vagyunk mindannyian. Ettől a különbözőségtől válik színessé a világ. Hibázni tudunk mindannyian. Ha ezt a tényt elfogadjuk, könnyebben tudunk együtt dolgozni.
Ahhoz, hogy egy gyermek helyt tudjon állni az életben, időben meg kell tanulni, hogyan kell közösségben élni. Figyelni kell a másik emberre, nem szabad csak a saját érdemeket nézni és keresni. S meg kell tanulni megküzdeni a céljainkért. Hogy milyen lesz a jövő társadalma, attól függ, vajon a mostani gyermekek időben megtanulják-e, hogy erőfeszítések nélkül nincs eredmény. Ezért szerepel a tarisznyátokon (a tarisznyákért szeretnénk köszönetet mondani Lakatosné Haris Ivettnek) az idézet Böjte Csaba testvértől: „Mindenkinek van valami tehetsége, de munka és kitartás nélkül nem lesznek gyümölcsök.”
Amikor mi, tanárok bármiért is szóltunk nektek, azt ezzel a céllal tettük. Nem azért, hogy a véreteket szívjuk, hanem azért, mert ismertük a talentumaitokat, tanulmányi és magaviseleti téren egyaránt. Szerettük volna a legtöbbet kihozni belőletek és ezért próbáltuk alakítani a jellemeteket is. Hasonlóan kívántunk tenni, mint az a kertész, aki levágja a fáról a vadhajtásokat, azokat az ágakat, amelyek elszívják az erőt, a tápanyagot a termést hozó részektől, annak érdekében, hogy jó és bőséges legyen a gyümölcse. Ahogy a gazda is tette a példabeszédben: elismerte és megdicsérte azokat a szolgákat, akik haszonnal forgatták a kapott talentumokat és megrótta azt, aki nem kívánt élni vele.
Minden iskola, így leendő középiskolátok is a kötelező foglalkozásokon túl sokféle lehetőséget nyújt a tehetség kibontakozásában. Éljetek bátran az iskola által felkínált alkalmakkal! Így lesztek gazdagabbak ti, így lesz gazdagabb bennetek az Ember, s általatok így lesz gazdagabb a világ.
Viszontlátásra!
Püspöki biztosunk, István atya búcsúztatójában arra hívta fel a 8. osztályosok figyelmét, hogy bár a földi életben is törekszünk a boldogságra, az igazi feladatunk a túlvilági életre való felkészülés, az örök élet kegyelmének kihasználása. Ahogy a szentmisék homíliáiban annyiszor, most is arra kérte a nyolcadikasokat, hogy úgy éljék meg földi életüket, hogy utána az örök üdvösségben is részük lehessen. Igyekezzenek magukban mindig a nagybetűs Embert építeni, s emberi méltősággal megélni a földi életet, nem csupán önmagukat fejlesztve, hanem a főigazgató úr által említett talentumokra alapozva embertársaikat, felebarátaikat is szolgálva. Tanítása végén a jó Isten áldásával bocsátotta útjára a búcsúzó diákokat.
Az igazgatói és püspöki biztosi köszöntőt követően az 1. osztályosok Kocsisné Madarasi Mónika felkészítése mellett egy kis műsorral kedveskedtek a legnagyobbaknak.
Ezt követően a nyolcadikosok búcsúja következett, akik a tanáraikhoz, osztályfőnökükhöz és szüleikhez is kifejezték köszönetnyilvánításukat.
(A 8. osztályosok búcsúszövegét természetesen ugyanúgy közöljük, mint az előzőeket, amint elektronikusan is megkapom.)
A 8. osztályosok szárnyra bocsátását jelképesen, galambröptetéssel is kifejeztük, amiért köszönjük ezúton is a László család segítségét!
Az osztályszalag felkötése után a hozzátartozók, rokonok is átadhatták virágaikat, ajándékaikat, Kiss Attila főigazgató és Boros Tamás osztályfőnök kikísérte a ballagókat iskolánk kapuján. Ezt követően mindenki sietett haza, hiszen a ballagási ebéd sem veszhetett kárba.
A nyári feltöltődés után a középiskolákban lehet bizonyítani a rátermettségét mindenkinek – hisszük, hogy sikerrel!
További képek a Ballagás galériában! (köszönjük Kocsis Katának!)