A szünetet megelőző utolsó tanítási napon iskolánk tanulói és tanárai a kápolnadombon Vargyasné Angéla hitoktatónk vezetésével a kápolnához vezető domboldalon végezték el a keresztúti szertartást. Az állomásokat egy-egy tanulónk jelképezte azokkal a fatáblákkal, amelyeket még egykori tanítványunk, Lakatos Loretta készített templomunknak.
A keresztút állomásai Jézus Krisztus utolsó földi óráinak leírása. Egyesek keresztútnak (Via Crucis), mások a fájdalmak útjának (Via Dolorosa) nevezik azt az utat, amit Jézus megtett Pilátus palotájától a Golgotáig, ahol megfeszítették, meghalt, és eltemették. Eredetileg a ferencrendi szerzetesek rajzolták meg ezt a hatszáz méter hosszú útvonalat Jeruzsálemben, majd kápolnát építettek az út legfontosabb állomásaihoz. Az első palesztinai zarándokok a tizennegyedik században járták be a fájdalmak útját, majd a tizenötödik századtól olasz és német földön is építettek keresztutakat. Ezeknek akkor még csak hét állomása (stáció) volt, a tizennégy stációból álló keresztút a tizennyolcadik században terjedt el, miután XII. Kelemen pápa 1731-ben egységesítette az ájtatosság gyakorlásának ezt a módját.
A keresztút célja, hogy a keresztények megemlékezzenek Jézus szenvedéséről és megaláztatásáról, elmélkedjenek fölötte és, azonosuljanak vele. Az ájtatosság bibliai mottója, Jézus kijelentése: „ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem”(Mk 8,34). A keresztút állomásainak célja, hogy emlékeztessen bennünket arra az alázatos magatartásra, amelyet Jézus tanúsított az által, hogy félretette az istenségével járó kiváltságokat, hogy áldozata révén elkészítse az üdvösség útját.
További képek a Keresztút galériában!