A mai napon a nálunk az ottalvós Erzsébet-táborokban már hagyományossá vált balatonfüredi és tihanyi kirándulás volt a program vacsoráig. A reggeli torna, majd a hálaadó ima után ezért a szervezőktől kapott hidegcsomaggal (zsemlék, májkrém, nutella, gofri, alma, müzliszelet és ásványvíz) felszerelkezve kisétáltunk a vasútállomáshoz. Balatonfüreden Bodokiné Szakács Beáta szervezőtevékenységének köszönhetően már várt ránk a Dosso kisvonat. Üzemeltetője profi módon tette a dolgát, igazi lokálpatriótaként, büszkén mutatta be számunkra Balatonfüred nevezetességeit a mintegy félórás városnézés során.
Ezután megtízóraiztunk és a Bagaméri fagylaltozóban is lehűtöttük magunkat finom különlegességekkel (szerencsére az itteni fagylaltos nem „elátkozott”, mint a Keménykalap és krumpliorrból ismert névadója), majd sétáltunk a Tagore sétány árnyat adó platánsora alatt, valamint megsimogattuk a révész és a halász szobrok csizmáit, hogy visszataláljunk még Balatonfüredre.
Tihanyba átérve ismét várt már bennünket egy kisvonat, s felmentünk az apátsághoz. Tihany Mádl Ferenc, a volt köztársasági elnök szavai szerint „szent helye a magyarságnak.” Megtekintettük a látogatóközpontban a bemutató kisfilmet, majd bejártuk a templomot (elmondva egy Miatyánkot) és a kiállítótereket, s abban a szerencsében is részesülhettünk, hogy láthattuk a tihanyi alapítólevél eredeti példányát is, amely a legrégibb magyar nyelvű szavakat is tartalmazó nyelvemlékünk 1055-ből. (A tárlatjárás során még Mihályi Jeromos perjel atyával is összefutottunk.)
Még volt időnk gyönyörködni a panorámában, majd „levonatoztunk” a kikötőbe. Hazajutásunk kicsit kalandosra sikeredett, mert a tervezett hajót éppencsak, de nem értük el. Szerencsére kiderült, hogy vannak még jó emberek, akik segítettek a megoldásban. Itt szeretnénk köszönetet mondani Kolozsvári Tündének, a Csobánc hajó legénységének, valamint hálásak vagyunk a balatonfüredi Dosso kisvonatnak is, akik a kikötőből díjmentesen felvittek minket a vasútállomásra, így nemcsak idegenvezetésből, hanem emberségből is jelesre vizsgáztak. Szerencsére így még a vacsoráról sem maradtunk le (hot-dog, muffin), majd szentmisével folytattuk a napot. A szentmisében egy szép fürt szőlővel szemléltette a lelkipásztor azt a történetet, amikor egy kertész a legszebb gyümölcsöt ajándékba adta a szerzeteseknek, de sem a legidősebb, sem a fiatalabbak nem fogadták el, hanem úgy vélték, más érdemelné az ajándékot, így az végül visszakerült a kertészhez. Jézus is ilyen velünk: tőle csak jót kapunk, s azt szeretné, hogy ezt a jót adjuk tovább másoknak. S amit továbbadunk, azt fogjuk kapni mi is. S még nem volt vége a napnak: a mai sűrű programunkat egy éjszakai akadályverseny zárta játékos feladatokkal.
(Folytatása következik, napi szinten igyekszünk beszámolni és a képgaléria is folyamatosan frissülni fog!)
További képek a Zánkafürdő galériában!