Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült, szép időben, de nem rekkenő hőségben, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.
Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Géczi Liliána Zoé és Dancz Dóra köszöntek el, felidézve a közösen megélt emlékeket.
Püspöki biztosunk, István atya búcsúztatójában arra hívta fel a 8. osztályosok figyelmét, hogy bár a földi életben is törekszünk a boldogságra, az igazi feladatunk a túlvilági életre való felkészülés, az örök élet kegyelmének kihasználása. Ahogy a szentmisék homíliáiban annyiszor, most is arra kérte a nyolcadikasokat, hogy úgy éljék meg földi életüket, hogy utána az örök üdvösségben is részük lehessen. Tanítása végén a jó Isten áldásával bocsátotta útjára a búcsúzó diákokat.
Husvéth Imre polgármester úr a település képviselő testülete nevében virágot, az Alsószentiván Községért Egyesület képviseletében pedig kis falunk címerével díszített, s a szemnek is oly kedves piros és kék színű tornazsákokat hozott a ballagóknak. Gráczer Krisztina képviselő asszonynak pedig a ballagási szalagot szeretnénk ezúton is megköszönni.
Az iskola képviseletében Kiss Attila igazgató köszönt el a ballagóktól:
Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!
Jézus egyik közismert példabeszéde arról a gazdáról szól, aki kiment a földjére magot vetni. A földműves kiszórta a magokat, de azok nem egyformán tudtak szárba szökkenni. Volt olyan mag, amelyik az út mellé esett, azt felcsipegették a madarak. Volt, amelyik sziklás, kövesebb helyre esett, az kicsírázott ugyan, de nem tudott mélyre kapaszkodni a földben, ezért elszáradt. Volt, amelyik a bogáncsok közé került, azt a gyomnövények megfojtották. S természetesen olyan is volt, amelyik jó földbe esett, és sokszorosan termést hozott a gazda megelégedésére.
Olvashatjuk a magyarázatát is: a mag az Isten igéje, tanítása. Ahol az út mellé esett a mag, ott hallják tanítást, de az ördög kiragadja a szívükből. Őket nem érdekli, amit hallanak, anélkül is jól megvannak. Ahol sziklás helyre került, ott örömmel fogadják a tanítást, de nem tud bennük hosszabb távon gyökeret verni, ezért hamar elpártolnak, inkább a jelen földi életüket szeretnék kivirágoztatni. Ahol bogáncsok közé esett, ott az élet gondjai és élvezetei elfojtják a hallottakat. Itt a tanítás nem az egyén önbizalma vagy képességei miatt vész el, hanem a rossz irányába erősebb hajlam az oka. Nem véletlenül tartozik a hét főbűn közé a jóra való restség. Ahol pedig jó földbe hullottak a magok, ott nemcsak meghallgatják a tanítást, hanem ki is tartanak mellette, aszerint is élnek, ez pedig gazdag gyümölcsöt terem életük során, de nem egyszerűen a földi életre, hanem – ahogy István atyától már az imént hallottátok – túlvilági életre, az örök üdvösségre.
Miért választottam idén ezt a példázatot? Az elmúlt éveitek alatt veletek mindegyik vonalon megéltük ezt a történetet, mi ugyanis a tudás és az örök értékek magjait egyaránt próbáltuk belétek ültetni. A tavalyi tanévben például a matematikaórákon elhangzottak az út mellé hullottak; ha visszaemlékeztek, egy éve azt sem tudtuk, hogy hány főből fog állni a 8. osztályunk, csak az augusztusi javítóvizsgán vált biztossá, hogy együtt maradhat a társaság.
Előfordult, hogy bizonyos intelmeinket csak ideig-óráig fogadtátok meg. Gondolok itt az olyan kritikus hozzáállásra a házirend egyes pontjaival szemben, mint a smink, a megfelelő ruhaviselet, a váltócipők használata, vagy a pontos érkezés reggelente. Tudtátok, mi a szabály, mégis többször kérni kellett annak betartását.
S természetesen azt is megmutattátok, hogy tudtok gazdag termést hozni. Akik hetedikben majdnem megbuktak matematikából, most mindketten négyessel kerültek lezárásra. Pedig a tanulók és a tanár személye ugyanaz maradt. Nyertetek tankerületi angol nyelvi versenyt Dunaújvárosban, ez eddig még korábban nem sikerült, ezzel az örökséggel ti gazdagítottátok az iskolát. Magyar felvételi eredményetek is az egyik legjobb az iskola történetében, és ezt is magatok értétek el. Egy dolog, hogy tanárként én kiadtam a feladatokat, elmondtam az érvelések megírásának technikáit, de rajtatok múlott, hogy követtek-e. Beálltatok mögém, tettétek, amit kértem, meg is lett az eredménye. S azt is elmondtam szemtől szembe, hogy életem egyik legszebb pillanatát köszönhetem nektek, amikor lehetőséget adtam arra tanév elején, hogy megbeszéljétek magatok közt a felvetődő gondokat. Megtettétek, majd együtt bejöttetek hozzám az irodába és azt mondtátok, hogy köszönjük!
Tudtuk, hogy tudtok nagyon jók lenni. Mindig megmutattátok, hogy van bennetek potenciál, odatettétek magatokat az első félévben a tanulmányaitok során, vagy a Ki mit tud?-on a szereplésetekkel. Ti magatok tettétek fel magasra a mércét. S mi, tanárok és dolgozók pontosan emiatt tettük szóvá nektek mindig azokat a dolgokat, amelyek rossz irányba vezethetnek, ha nem figyelmeztetünk benneteket. Mi megvártunk benneteket, ha késtetek, de a járatos busz, amivel majd középiskolába mentek, nem fogja megtenni ezt a szívességet. Itt magunk között meg tudtuk beszélni mindig a dolgokat, egy nagyobb osztályban erre nem biztos, hogy lesz ilyen mértékben módotok. Azt szerettük volna elérni, hogy előre fejlődjetek, ne hátra. S valamennyien lépegettetek is előre, amit szokás szerint egyenként elbúcsúzva mondanék el.
EGYED TÍMEA: 7. évfolyamban érkeztél az osztályba, s könnyen megtaláltad a helyed. Főleg a druszáddal dolgoztatok együtt, s amikor tavaly még ti ballagtattátok el az akkori 8. osztályt, úgy köszöntetek el tőlük, hogy „a két Timi”. Nyolcadikban pedig már egy húron pendültetek mindannyian, szurkoltak neked a lányok a sikeres felvételiért. Angolból szép eredményeket produkáltál, ezt a középiskolában is kamatoztathatod.
KISS KRISZTOFER: számodra egy év jutott ebben az osztályban, idén szeptemberben érkeztél. Neked is az idegen nyelvek az erősségeid, a sárbogárdi gimi nyelvi versenyén folyékonyan társalogtál angolul és németül is a nyelvtanárokkal. A pályaválasztási kiállításon láthattuk, hogy a szakmák is érdekelnek, mindent tüzetesen megnéztél a kiállításokon. Emellett rendszeresen istápoltad öcséidet is, bár abban nem vagyok biztos, hogy ezt ők is mindig akarták. Vannak értékeid, amikre építeni tudsz.
KUBIK RÉKA: ötödik osztályban csatlakoztál a csapathoz. Szorgalmas és halkszavú lánynak ismertünk meg (szándékosan nem kislányt mondok, mivel már akkor magasabb voltál némelyik tanárodnál), aki az évek alatt jól beilleszkedett, sőt az is kiderült, hogy tud hangos is lenni. Neked főként a sportban szoríthattunk. A vízilabda kemény munkát követelt meg tőled, s szerencsére ezt sikerült összeegyeztetni a tanulással, még ha csúsztak is be rossz jegyek. Kitartást kívánok a középiskolához is, a képességeid adottak hozzá.
MADARASI BORI KATA: negyedikként köszönök el tőled, de te vagy az első, akit úgy említhetek az osztályból, hogy kezdettől fogva, elsőtől ide járt a suliba, sőt, még a kezdetek előtt is. Több területen is megmutattad, hogy te is kaptál talentumokat. Tanultál lovagolni, voltál az egyházmegyei matematikaversenyen, belekóstoltál a kosárlabdába, részese voltál a dunaújvárosi angol nyelv sikernek, idén pedig láthattuk a tánchoz, illetve a színelőadáshoz való érzékedet a Ki mit tud?-on és a Tehetség gálán. Hasonló sikereket kívánok a középiskolában is.
MÁJER DIÁNA: szintén az első osztálytól tagja voltál a társaságnak. Neked leginkább a tánchoz volt tehetséged, ami korán kiderült, s ez meghatározta a jövődet is, hiszen művészeti középiskolába nyertél felvételt. A Ki mit tud?-ok mellett a falunapokon is rendszeresen tapsolhattunk neked. Most már bevallhatom, számomra élvezetesek voltak az egyéni hangvételű fogalmazásaid is, sőt még a külalakod is olvashatóvá vált a felvételire. Remélem, a ballagási ajándékok közt lapul egy olyan óra is, ami 10 percet siet.
NYÁRI NIKOLASZ: te voltál sokáig az egyetlen férfi az osztályban a lányok között. Bár egyikőtöket sem fogjuk elfelejteni, téged nem is nagyon tudnánk. Egyéni kérdéseiddel gyakran tesztelted tanáraid idegeit, érdekes szófordulatokat alkottál, és hát az órát sem hozzád igazítottuk. Mindig lehetett azonban számítani rád, ha a legjobban kellett, a legutóbbi osztálykiránduláson nem kérdeztél semmi extrát, a szerenádon pedig tapasztaltuk, hogy egy főpincér veszett el benned. Remélem, nem kiabálom el, hogy úgy érezzük, kezdesz megkomolyodni. Ebbe az irányba menj tovább a középiskolában is.
NYIKOS TÍMEA ZSUZSANNA: hetedikben érkeztél a csapatba, a nyolcadik osztályra pedig sikerült megtalálnod a helyed. Neked is több dologhoz megvannak az adottságaid, természettudományokból még az egyházmegyei versenyeken is képviselted iskolánkat Móron és Lajoskomáromban, bár az első félév után mintha ezekből kicsit leengedtél volna. Emellett érdekel a sport, szereted a focit, sőt még az is előfordult, hogy könyvet olvasni láttalak, ami ma sajnos kiveszőben lévő erény, de a magam részéről nagyon értékelem. Köszönöm azt is, hogy számíthattunk rád rangidősként a cecei buszon a kisebbek felügyeletében, amikor megkértünk erre. Sajnálom, hogy a sörmanufaktúrába nem látogathattunk el, de ami késik, nem múlik.
Kedves nyolcadikosok!
A ballagási tarisznya mellé kaptatok mindannyian egy egyházmegyei magazint is. Abban a 2-3. és a 4-5. oldalon is olvashatjátok fenntartónk, Spányi Antal püspök atya tanítását. Ő úgy fogalmaz, hogy napjainkra a legfőbb erény a tolerancia lett, mely sokszor nem más, mint a mindennek igazat adás, a mindenbe való beleegyezés, a mindennek elfogadása. Tisztelet a jónak és a rossznak egyformán. Márpedig ha nem különböztetjük meg a jót a rossztól, az élet segítőit a halál szolgálóitól, nem tesszük világossá, hogy vannak örök értékek az életünkben, vannak szabályok, amelyek védenek bennünket, akkor életünkön a káosz lesz úrrá, nem a rend. Szerencsére van útmutató arról, mi a jó és mi a rossz, mi az, ami az építést segíti és mi az, ami rombol. Krisztusra kell tekintenünk. Őt kell keresnünk, nyomában kell járnunk. Ő egyértelmű volt kétezer ével ezelőtt, és az ma is. Világos az állásfoglalása, határozott a tanítása az emberről, a világról. Tegyétek el ezt a magazint és majd felnőttként, évek múlva olvassátok el újra, amikor már ti fogjátok megvívni saját gyermekeitekkel azokat a csatákat, amelyeket mi vívtunk meg veletek. S akkor már érteni fogjátok, hogy ha bármiért is szóltunk, azért tettük, hogy a kisebb bajokat csírájában elfojtsuk, mielőtt még nagyobb akadályokká növekednének.
Van erre egy találó angol gyermekvers, ezt még beletenném a tarisznyátokba:
„Egy szög miatt a patkó elveszett;
a patkó miatt a ló elveszett;
a ló miatt a lovas elveszett;
a lovas miatt a csata elveszett;
a csata miatt az ország elveszett -
máskor verd be jól a patkószeget!”
Most elindultok a nagybetűs élet útján világhódító lovagként. Fejetekbe csapjátok a sisakrostélyt, oldalatokon kard vagy buzogány, felpattantok harci paripáitokra, csatába mentek, hogy elérjétek a céljaitokat. Kívánom, hogy ne essenek ki azok a patkószegek, amelyeket az elmúlt évek alatt igyekeztünk erősen felverni. Ha odafigyeltek erre, akkor az elvetett magok termést fognak hozni bennetek is. Viszontlátásra!
Az igazgatói köszöntőt követően az 1. osztályosok Bodokiné Szakács Beáta felkészítése mellett egy kis műsorral, majd saját készítésű ajándék átadásával is kedveskedtek a legnagyobbaknak.
Ezt követően a nyolcadikosok búcsúja következett, akik a tanáraikhoz, osztályfőnökükhöz és szüleikhez is kifejezték köszönetnyilvánításukat, s egy-egy szál virággal és személyre szabott ajándékkal köszönték meg a pedagógusok és az iskolai dolgozók munkáját.
Kedves 7. osztály!
Amikor feljöttetek az első osztályba, Erika tanárnő lett a közös osztályfőnökünk, és ő tett minket egy osztállyá. Az iskolai előadásokon szerepeltünk együtt és külön is. Az osztálykirándulásokon mindig jól éreztük magunkat. Amikor felléptünk felsőbe, ti megkaptatok egy új osztályt, bár velünk már biztosan jobban éreztétek magatokat, hiszen már összeszoktunk. Tudjuk, nehéz lehetett nélkülünk az az egy év, de örömötökre, amikor ötödikesek lettetek újra találkoztunk a közös óráinkon. Igaz, hogy abban az évben voltak kisebb nagyobb vitáink, de szerencsére az utolsó évünkre nagyon jóba lettünk. Sok minden történt velünk az elsőtől az utolsó napig. Örömteli közös óráink közül egy sem telt el úgy, hogy ne nevettünk volna. Minden összevont órák közül a tánc és az énekórák is örök élmények maradnak, de a tesi órák voltak a legjobbak akár hogy is nézzük. A szokásos lányöltözői taktikai megbeszélések sose maradhattak ki. Sose felejtjük el a vérre menő küzdelmeket a kidobócskákban és a sok-sok kakaós csiga adományokat. A közös titkokat örökké őrizni fogjuk. Köszönjük, hogy szebbé tettétek az éveinket.
Kedves iskolánk!
Nyolc évvel ezelőtt amikor néhányunk először jött be ebbe az iskolába az évnyitóra, nem gondoltuk, hogy ennyi minden fog ránk várni. Erika tanárnő és a többi tanítóink nagy odaadással tanítottak meg bennünket az alapismeretekre. Megtanultuk, hogy legyenek saját vágyaink, céljaink, s mindezeket magunknak kell elérni. A szép emlékek, amiket az órákon szereztünk örökké bennünk maradnak. Alsó tagozatban gondtalan diákokként nem is sejtettük, mi fog ránk várni majd felsőben. De eljött az a pillanat, hogy megtudjuk. Tündi nénit kaptuk meg osztályfőnökünkként, akiért hálásak vagyunk, mert mindig kiállt értünk és segített. Nem mindig voltak zökkenőmentesek a napjaink, de reméljük, hogy a jó emlékek fognak eszükbe jutni rólunk, akárhányszor ránk gondolnak. Alig hisszük el, hogy máris eltelt ez az élményekkel teli nyolc évünk, és hogy ma szólt utoljára az iskolai csengő számunkra. Hihetetlen, hogy szeptember 1-jén már nem együtt leszünk. Onnantól egy új időszak kezdődik, egy új társaságban. Ezzel az időszakkal a gyermekkorunk is lezáródik. Itt hagyva ezt az iskolát, mi rálépünk új, választott utunkra.
Mielőtt azonban elindulnánk, az iskola tanáraitól és dolgozóitól szeretnénk egyenként is elköszönni:
KISS ATTILA: Kedves Attila tanár úr! Hetedikben kezdett el tanítani minket. Az órák mindig gördülékenyen és izgalmasan teltek. A poénjai sosem maradhattak ki. Mindig is tudtuk, hogy vajszíve van és meg is mutatta ezt nekünk. Hálásak vagyunk a versenyekért kapott személyes figyelmességéért. Köszönjük az elmúlt éveket.
BARÁTHNÉ BARNA KRISZTINA: Kedves Kriszti néni! Sajnáljuk, hogy csak egy évet lehettünk magával, de ebben az egy évben is sok csodás dolog történt az együtt töltött időben. Köszönjük, hogy meghallgatott minket és próbált segíteni. Tesi órai poénjain mindig jókat nevettünk. Hálásak vagyunk, a sok támogatásaiért. Köszönünk mindent.
VARGA ANGÉLA: Kedves Angéla néni! Örülünk, hogy utolsó évünkre ilyen jó lett a kapcsolat maga és az osztályunk között. Érdekessebbé tette a matekot számunkra, főleg a játékos órákkal. Év eleje óta megtanulta tőlünk, hogy mi hogyan mutatjuk ki a szeretet egymás között. Köszönjük a vidám órákat!
BOROS TAMÁS: Kedves Tomi tanár úr! Bármilyen kérdéseink voltak, maga mindig próbált higgadtan értelmes választ adni. Óráin az anyag átbeszélése mellett gyakran próbáltuk kizökkenteni, hogy ne csak arról essen szó. Ha rántott húst eszik, mindig gondoljon ránk.
JÁKOB ZOLTÁNNÉ: Kedves Tünde néni! Az angol óráin nagyon jól teljesítettünk, aminek hála nemcsak könnyedén, hanem játékosan is teltek az órák. maga kezei alatt sokat fejlődtünk és ösztönzött is minket, hogy bátran használjuk az angol nyelvet. Az énekórák is vidáman teltek.
KOCSIS KATA: Kedves Kata tanárnő! Köszönjük, hogy elkísért minket az osztálykirándulásunkra, amit reméljük maga is úgy élvezett, mint mi és sajnáljuk, hogy a tavalyira nem tudott jönni. Amikor magával voltunk napköziben, mindig jókat játszottunk.
SZLOBODA MARIANNA: Kedves Marianna néni! Ebben az évben ismertük meg magát. Az informatika és a rajz órák örömmel teltek. Reméljük, jól érezte magát velünk.
BODOKINÉ SZAKÁCS BEÁTA: Kedves Bea néni! Kapcsolatunk egy hullámvasutas utazáshoz hasonlítható. Néha borzoltuk egymás kedélyeit, de bízunk benne, hogy a vidám pillanataink jutnak majd eszébe rólunk.
KOCSISNÉ MADARASI MÓNIKA: Kedves Móni néni! Alsó tagozatban csak pár óra keretében találkoztunk, de napköziben sokat jártunk át magukhoz játszani, gépezni. Köszönjük, hogy mindig szeretettel fogadott.
NAGYNÉ SÁNDOR BOGLÁRKA: Kedves Bogi néni! Az elmúlt két évben ismertük meg magát. Eleinte nem gondoltuk volna, hogy ilyen jól fogjuk magunkat érezni az óráin, mint az utóbbi időben. Mindig a maga óráin tudtunk lazítani és megbeszélni az aznapi dolgokat. Reméljük soha nem felejti el a közös óráinkat.
MIKLÓSA SÁNDOR ZSOLT: Kedves Zsolti bá! Egy évet töltöttünk magával, de az a legjobb évünk volt. Mosolygásával és lazaságával beragyogta napjainkat. Örülünk, hogy megismerhettük magát. Mindig tudtunk viccelődni egymással. Köszönjük, az együtt töltött időt és hogy bevezetett a tánc világába.
BÖLCSKEI JÓZSEF: Kedves Józsi bá! Köszönjük, a felfedező túrákat, hogy mindig laza volt és hogy jó modorra is tanított bennünket. Jófejségének és humorának nem volt határa a csillagos egekben sem. Óráin jól éreztük magunkat. Sajnáljuk, hogy néha felidegesítettük, de reméljük, azért maga is olyan jól érezte magát velünk, mint mi önnel.
PRIBÉK ERIKA: Kedves Erika tanárnő! Megszeppent elsősként maga vett kezei alá minket és maga tanított meg minket olvasni, írni, számolni. Mindig igazságos és becsületes volt velünk. Bármikor számíthattunk magára, bármiről is volt szó. Nem csak az óra anyagára, hanem az élet dolgaira is megtanított minket. Kellően komoly volt, de az órából a humor se maradhatott ki. Köszönünk mindent!
VÁGÁSINÉ MADARASI ANETT: Kedves Netti tanárnő! Maga vezetett be minket az idegen nyelv világába. Öt éven keresztül tanította nekünk az angolt. Az órái mindig játékosan és jó hangulatban teltek. Amióta abba hagyta a tanítást, a sütésben remekel.
VARGA RÉKA: Kedves Réka néni! Maga csak egy évig tanította nekünk az angolt. Az óráin mindig jól éreztük magunkat és lazíthattunk is. Köszönjük azt az évet.
HELTER ISTVÁN: Kedves István atya! Köszönjük szépen a sok tanítást, amit hallhattunk magától a szent misék keretein belül. Mindig türelmesen próbált ösztönözni bennünket, hogy válaszoljunk a misén feltett kérdéseire.
BARINA JÚLIA: Kedves Nővér! Köszönjük a miséken való zenei aláfestéseket és a mise utáni szólózását. Minden alkalommal rávett minket, hogy énekeljünk.
CSÖNGE JÁNOSNÉ: Kedves Zsuzsa néni! Köszönjük, hogy mindig ki takarította utánunk iskolánkat/osztálytermünket.
NYÁRI ZOLTÁNNÉ: Kedves Zsuzsa néni! Köszönjük, hogy bármilyen is volt az ebéd, maga mindig kiosztotta nekünk. Önnek köszönhetjük, hogy tiszta teremben tanulhattunk. Illetve, hogy mindig felhívta figyelmünket a váltócipő cserére, és gyakran cinkostársunk volt csínyeinkben.
BÉDA LAJOSNÉ: Kedves Marianna néni! Köszönjük, amit iskolánk kinézetéért tett az évek során. Maga is mindig figyelmeztetett, hogy ügyeljünk a tisztaságra!
SOMOGYI TÜNDE: Kedves Tündi néni! A felsőben magát kaptuk meg osztályfőnöknek, de nem voltunk teljesen idegenek, mert már tartott órákat nekünk alsó tagozatban. Az iskolai rendezvényeken mindig kreatív és látványos előadásokat mutattunk be. Nagyon élveztük a közös sütéseket, ami által megtudtuk, hogy profi cukrászok is lehettünk volna. Köszönjük, hogy mindig motivált minket mindenben. Nagyon jól éreztük magunkat főleg az idei, de bármely más osztálykiránduláson. Köszönjük a munkásságát és az együtt töltött vidám perceket!
A 8. osztályosok szárnyra bocsátását léggömbökkel jelképesen is kifejeztük.
Az osztályszalag felkötése után a hozzátartozók, rokonok is átadhatták virágaikat, ajándékaikat, Kiss Attila igazgató és Somogyi Tünde osztályfőnök kikísérte a ballagókat iskolánk kapuján. Ezt követően mindenki sietett haza, hiszen a ballagási ebéd sem veszhetett kárba.
A nyári feltöltődés után a középiskolákban lehet bizonyítani a rátermettségét mindenkinek – hisszük, hogy sikerrel!
További képek a Ballagás galériában!