Vízkereszt után hétfőn, immár hagyományosan Helter István atya megáldotta „házunkat, és minden lakóját”- azaz iskolánkat, és az ide járó gyermekeket, itt dolgozó felnőtteket.
Mire való ez a szokás, miért jó házszentelőt tartani? A házszentelés az úgynevezett „szentelmények” körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését életünkben.
A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör egyik fontos mozzanata. Karácsonykor újra befogadtuk a kis Jézust otthonunkba, s most szeretnénk itt is tartani. Legyen a mi házunk is Isten hajléka! Kerülje el minden rossz, uralkodjon itt békesség, szeretet!
A közös ima, amelyben az erényes családi életért és a gonosz cselvetéseinek távol tartásáért is könyörgünk, már megteremti azt a légkört, hogy Isten lakást vesz, és működik közöttünk.
Azután a vízkereszti liturgiában megszentelt vizet hinti a pap a ház vagy lakás minden egyes helyiségébe. Azzal, hogy ilyenkor végigjárjuk a házat, átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon minden szegletére kiterjed, nem marad rejtve előtte semmi az életünkből, és a legelemibb szükségleteink is fontosak a számára. Ő betölti a családi hajlékot. Betölti közös életünket. Semmi sem idegen számára belőle. Hiszen emberré lett, egy lett közülünk!
Végül, a szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírják az évszámot, valamint a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”. Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és gyászban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között otthonunk felett van. Mindenkor segíthet döntéseinkben, jóra való törekvéseinkben, hiszen Ő nem hagy el minket.
