Néhány napja beléptünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendő egyik legszebb ünnepét, a karácsonyt. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek, itt a tél. Még nem jött el a Megváltó, de most elkezdjük a várakozást. Hétről hétre nő a fény, és reményt gyújt nekünk: közeledik a Megváltó születésének ünnepe. Adventi koszorúnk gyertyáinak pislákoló fénye már magában rejti azt a világosságot, amely a betlehemi jászolban fekvő Kisdedtől fog felragyogni. Vajon megfelelően készülünk-e rá? Akciós szórólapok, hegyekben álló szaloncukor, októberben már kapható csokoládé Mikulások, éjszakai fényfüzérek... Ennyi lenne csak advent és karácsony? Persze megértjük a kereskedőket, számukra az a fontos, hogy minél több holmit eladjanak. Sokkal fontosabb azonban az ünnep külső jegyein túl a belsőnkben való "nagytakarítás", lelki készülődés, és nagyon oda kell figyelnünk, nehogy karácsonyi vásárlássá silányodjon számunkra advent és karácsony.
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodrozódó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás...