A Székesfehérvári Egyházmegye oktatási és nevelési intézményeinek dolgozói szentmisével és konferenciával emlékeztek meg védőszentjükről, Szent Gellértről. Spányi Antal megyés püspök több mint 400 pedagógus, valamint az intézmények püspöki biztosainak jelenlétében mutatott be ünnepi szentmisét a Prohászka Ottokár-emléktemplomban.
A megyés főpásztor homíliájában Szent Gellértről beszélt, aki messze földön született, gyermekként kolostorban nevelkedett – mert a szerzetesek imája mentette meg az életét – és kiválónak mutatkozott. Már fiatalon megválasztották elöljárónak, de valami hajtotta, hogy hagyja ott a kolostort, menjen zarándokútra a Szentföldre. Egy vihar azonban eltérítette, és Szent István király udvarába került, aki meglátta benne az értéket, a lelki kincseit, amelyeket hordozott a szívében. Rábízta Szent Imre nevelését.
Tanított hitre, emberségre, imádságra, és amikor felserdült a herceg, Gellért elment remetének. Nem akart kitüntető hivatalt, csak imádkozni, csöndben lenni, az igazságot megismerni és továbbadni. Húsz évet töltött remeteként. Tudta, az ember célja, hogy teljesítse, amit Isten rábízott, ezért elfogadta, hogy csanádi püspök legyen, amikor kellett egy szilárd hitű, biztos határozott ember oda, ahol pogányság volt. És Krisztushoz vezette ezt a népet. A király számított tanácsaira, ezért sokat utazott, és egy alkalommal Diósdról Pestre az utazás közben rájuk törtek, és a Kelen-hegyen – ma már Gellért-hegy – halálát lelte. A hegy oldalán ma is ott áll szobra, amely a város fölé emeli a keresztet, amit ember nem mert még elpusztítani – tekintett vissza Szent Gellért életútjára a megyés püspök, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor rá emlékezünk, lássuk azt az embert, aki magán hordozta Isten tekintetét.
„Nagy élmény az igaz embernek, ha olyan, belső figyelni tudó emberrel tud találkozni, aki nem csak beszél, hanem úgy, és azt is teszi, amit mond. És Szent Gellért ilyen ember volt. Az Istennel való kapcsolat valami belső fényt adott neki. És mintha kifelé mutatott volna ez a fényesség, azzal a belső bizonyossággal, hogy tudta, ki hívta meg, ki adott hivatást, ki adott erőt, kiről kell életének szólnia, és mindig hűségesnek lennie. Tudta tisztán, mi a jó, mert Istenre figyelt. Éppen ezért vállalta a lemondást, a konfliktust, az igazság megmondását, és vállalta a tanúságtevést” – zárta gondolatait a főpásztor.
Az ünnep az egyházmegye pedagógusnapi konferenciájával folytatódott a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, ahol a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium 17 tagú zenekara adott színvonalas műsort, majd ezt követően kerültek átadásra a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pedagógusi elismerései: a Szent Gellért-díj ezüst és arany fokozatai.
A főpásztor a díjátadót követően köszönetet mondott a pedagógusoknak a helytállásért, a munkáért, és azt kívánta, hogy éljen minden pedagógusban az a fény, az a szikra, mely Szent Gellért szívében is élt, hogy ezáltal hozzá hasonlóan jó tanítóvá válhassanak.
A rendezvény zárásaként Püspök Atya egy kis ajándékkal is megköszönte valamennyi pedagógus munkáját. Helter István atya még meghívta a nevelőtestületet egy kávéra, majd a Városház téren kiállított természetfotókat is megtekintettük.