Az új tanév megkezdése előtt iskolánk tantestülete a tihanyi apátságba látogatott el. Fő célunk a lelki feltöltődés volt a munka megkezdése előtt, s mindehhez előadónak és lelki vezetőnek a tavalyi évhez hasonlóan ismét Korzenszky Richárd atyát kértem fel az iskola vezetőjeként. Nagy örömömre Richárd atya idén is készségesen vállalta a felkérést, és ismét 2x45 perces előadással tisztelt meg bennünket.
Abban kértem útmutatást Richárd atyától, hogy mit tehetünk egy olyan világban, ahol feje tetejére állítják az alapértékeket? Mi az, amit tanárként tehetünk a káros ideológiák és a globális téveszmék ellen? Úgy gondolom, hogy kötelességünk állást foglalni a józan ész mellett, hagyományainkat és identitásunkat is meg kell őrizni. Ha elveszik a bizalom egy országnyi közösségből (példa rá az oltási mizéria az egészségügyben, vagy akár hazabeszélve bizony a pedagógusok megítélése is bizalmi kérdés), akkor mi értelme van ellene egy mintegy 70 diákos iskolában hadakozni? De mindig oda jutok ki, hogy van értelme. Kalkuttai Szent Teréz anya szavaival élve: "Tudjuk, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban szegényebb volna a tenger."
Richárd atya gazdag élettapasztalatából merítve ezekre a kérdésekre is tudott választ adni, ő maga is sokáig dolgozott elhivatott pedagógusként. Tanúsítja ezt pedagógusnapi beszéde is:
Mostani előadása során kitértünk a gyermekek lelkivilágára, arra, hogy nem egyszerűen csak tanítanunk szükséges az adott tantárgyunkon belül a gyerekeket, hanem törődni, megsegíteni is kell őket, mindenkiben van valami értékes, amit ki kell hoznunk belőle. Élményközpontú pedagógiával úgy kell előkészíteni a tanórákat, hogy a diákok várják, mikor jön már el végre a következő foglalkozás. S a gyerekeket a saját lehetőségeikhez mérten, úgy szükséges tanítani, hogy elsősorban azokat az ismereteket sajátítsa el nagyon alaposan, amelyekre az életét majd megalapozhatja, ami a számára igazán fontos. Így tudjuk az egyszerű tanítás helyett hivatásként végezni a pedagógiai munkát. Az értékközpontú és az élményközpontú pedagógiai nem zárják ki egymást, tapasztalják meg a gyerekek a szép, a jó, az igazságosság élményét, hiszen ha ezek kimaradnak, akkor óvodás lelkületű felnőttnek nőnek majd fel, felelősségérzet nélkül.
Közvetíteni szükséges a tanulók számára a pozitív mintát, hiszen azt utánozzák, azt követik majd, amit a szüleiktől, tanáraiktól láttak.
Közvetíteni szükséges a tanulók számára a pozitív mintát, hiszen azt utánozzák, azt követik majd, amit a szüleiktől, tanáraiktól láttak.
Nem összezavarni kell a gyermekek identitását, hanem azt segíteni, hogy azzá tudjon válni, aminek született. Fedezze fel saját értékeit, találja meg saját helyét a világban, hiszen mindenkinek van helye benne. Fontos felhívni a figyelmet az emberi kapcsolatokra, arra, hogy egymás nélkül nem boldogulunk. (Tízórai közben pl. felhívhatjuk a gyerekek figyelmét, hogy hány ember munkája kellett ahhoz, hogy ő most a szünetben egy zsemlét ehet meg? Hosszú lesz a felsorolás!)
A személyiség mellett nemzeti és vallási identitásunkat, hagyományainkat sem adhatjuk fel. Nem mindegy, hogy hallgassuk meg vagy énekeljük el nemzeti himnuszunkat. Ismerjük-e ősi népdalainkat, régi népénekeinket? Gyökerek nélkül nehéz megkapaszkodni, amikor vihar tépázza a fákat. S amikor a kereszténységet támadják (erre az értékrendre épült fel ezer éve Európa), nemzeti identitásunkat kezdik ki, akkor bizony a gyökereinket próbálják meg elpusztítani.
Az "érzékenyítéssel" pedig csak összezavarjuk a gyermekeket, hiszen kiskorukban erre még nem érettek. Természetesen kell beszélni majd a nemiségről is, hiszen eljön az ideje, amikor a gyermek érdeklődni kezd a témakörben. Szükséges felvilágosítani, s lehet beszélni a másságról, a kivételekről is. Nagyon fontos azonban, s talán ez a legfontosabb tanulság, hogy a kivétel soha nem lehet norma!
Richárd atyának ismét alsószentiváni finomságokkal (málnalekvár, hazai savanyúságok) háláltuk meg az előadást, amit ezúton is köszönünk a Polgármesteri Hivatalnak.
Az előadás után részt vettünk a déli szerzetesi imaórán is, majd bőséges és finom ebédet fogyaszthattunk az apátságban. A napot egy kis szabad program zárta a festői hangulatú Tihany múltidéző utcáin, majd még a Belső-tó mellett is megálltunk egy kis sétára.
Richárd atyának ismét alsószentiváni finomságokkal (málnalekvár, hazai savanyúságok) háláltuk meg az előadást, amit ezúton is köszönünk a Polgármesteri Hivatalnak.
Az előadás után részt vettünk a déli szerzetesi imaórán is, majd bőséges és finom ebédet fogyaszthattunk az apátságban. A napot egy kis szabad program zárta a festői hangulatú Tihany múltidéző utcáin, majd még a Belső-tó mellett is megálltunk egy kis sétára.
Lelkileg feltöltődve, jó hangulatban indultunk haza. Két hét múlva jöhet az iskolakezdés!
