Egy fantasztikus kirándulás beszámolója (összeállítás a résztvevő 7. osztályos tanulók gondolataiból)
A 7. osztályosok idén Igalba látogattak el. Július 3-tól 6-ig tartott a táboros kirándulás. Mindenki nagyon várta. Szombaton reggel Bea néninél gyülekeztünk. Míg a szülők kávéztak, mi izgatottan vártuk milyen lesz az előttünk álló 4 nap. Volt, aki akkor szembesült vele, hogy nem 3 nap. Az iskola és az alsószentiváni önkormányzat is kölcsön adta a kisbuszát, így egy lányos és fiús busszal indultunk el. Kata tanárnő és Bea néni párja, István bácsi gondjaira voltunk bízva. Az utazás során jó zenéket hallgattunk és sztorizgattunk, nagyon remek volt a hangulat.
Az oda- és a vissza út is bulis volt, el is nevezték a fiúk a járatot „bulibusznak”. Rengeteget nevettünk és szórakoztunk. A hosszú út ellenére, mindenki nagyon boldog volt. Bea néni családjának nyaralója lett a főhadiszállásunk. A délelőtt folyamán miután megérkeztünk, kipakoltuk a cuccainkat és felállítottuk a sátrat. A fiúk a sátorban nagyon jót aludtak, a lányok a házban lettek elszállásolva. Első nap délutánján Kaposvárra látogattunk el. Megismerkedtünk a helyi látványosságokkal és történelmi eseményekkel, nevezetességekkel. A Mc Donalds finom fagyija után visszaértünk Igalba. Bea néni és Kata tanárnő főztjét kóstoltuk meg, ami paprikás krumpli volt. Remek ételeiknek hála, az éhhalál sem fenyegetett bennünket. A vacsora után hajnalig beszélgettünk, melynek a tanáraink nem biztos, hogy örültek.
Másnap reggel miután mindenki felkelt, reggeliztünk majd a Deseda tavat látogattuk meg. Először a tó környékén élő állatokat és növényeket láthattuk a Fekete István Látogató Központban és környékén. A tavon, hajókázás közben, érdekes természetbarát környezettel ismerkedhettünk meg. A tavi utazás után Bea nénivel és Kata tanárnővel, az ebédre vitt pogácsa és szendvics elfogyasztását sétával vezettük le. A nap vége felé sétáltunk egy kört az osztállyal a somogyi erdőben, hogy megismerjük hol is vagyunk.
Harmadnapra a várva várt uszodai nap is eljött. Reggel még egy kört tettünk ismét az erdőben, a piros turistaútvonalat követve. Egy idősebb bácsi segítségével akár egy másik településre is mehettünk volna, csak kevesebb idő állt rendelkezésünkre így maradtunk Igalban. Ezek bizalmi séták voltak, mi gyerekek mentünk. A séta után a fürdőt is megismertük. Ellátogattunk az igali élményfürdőbe, ahol nagyon jól érzetük magunkat, Az ottlétünk alatt kétszer voltunk, Bea néni mindig kedvezményes árat alkudott ki nekünk a belépőből. A csúszda és a medence volt a fő, ami nagyon tetszett mindenkinek. A vízicsúszda elég izgalmas volt. Egészen zárásig a fürdőben voltunk és fürödtünk. Este a chilis bab maradékából falatoztunk, majd ismételten hajnalig tartó beszélgetés és nevetés várt ránk.
Negyednapra virradt és a 7. osztály tagjai reggeli után a fürdőben barnultak le. Volt, akinek nem sikerült volt, aki viszont nem tudott a hátán vagy az égett helyen feküdni, pedig jól be ettünk kenve. A fürdő után fagyi és vattacukor várt minket. Délután a víz miatt senki sem volt annyira fitt, hogy éber maradjon ezért a legtöbb diák bealudt. A pakolás után egy utolsó kép és jöttünk haza. A ,,bulibuszokban" éneklés és alvás történt. Jól elfáradtunk, meg persze az osztályfőnökünk idegrendszerét is kímélni szerettük volna. Az elején történtek bizonyos, a 7. osztályra olyannyira jellemző kis csalafintaságok, de az utolsó két napban már teljesen ártalmatlanok voltunk, sok vicces dolgot csináltunk. István bácsi meg is jegyezte, a könnyfakasztó nevetős show műsorunk után, hogy a következő 4 napot ő fizeti.
Ennivalóból hiány nem volt, fogyott bőven. Tetemes mennyiségű ételt és nasit pusztítottunk el és jókat fagyiztunk. „Lacika” (polgári nevén: Hanák Richárd) 4 gombócos rendelésére még a kiszolgáló hölgy szeme is kikerekedett, de a 4 nap alatt elpusztított nyalókamennyiség után, mi már nem csodálkoztunk rajta.
Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk és éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Reméljük Zánkán és a jövő tanévben is ilyen jó kirándulásunk lesz, sok ilyen és ehhez hasonló élményben lesz részünk. Az igali fürdő remek volt, az esti csillagnézés a barátainkkal felejthetetlen, örök emlék marad.
Köszönjük Bea néniéknek a munkáját és azt, hogy lehetővé tették ezeket a napokat. Szuper volt, hogy az iskolán kívül, a tanévet hátunk mögött tudva, lazuljunk még együtt egy jót. Volt, aki elfáradt, volt, aki felpörgött, és lehet, hogy a zánkai táborig le sem nyugszik (megoldjuk gyerekek, lesz ott olyan kísérő, aki hatékony altatódalokat tud bevetni szükség esetén). Ott folytatjuk a mókát, de szerencsére Kata és Bea néni már tudják, mire számíthatnak tőlünk.
Élménydús, felejthetetlen egy kirándulás volt!
További képek az Osztálykirándulás 7. galériában!