Kedves látogatóink!
Tavalyi pedagógusnapi írásomban többek között a következőket írtam: (a piros linkre kattintva ellenőrizhető):
„Az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, általában az iskola elvégzése után kezd kiderülni, amikor e gyermekek érettebbé válnak, s megértik egykori tanáraik döntéseit. A tanár gyakran nem is tudja, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal. Szokták mondani, hogy a mai gyerekek nem olyanok, mint a régiek, nehezebben kezelhetők. S különben is lehetetlen minden gyerek számára mindig megfelelően tanítani, hiszen a tanár is csak ember.
Erre viszont mindig van egy gyermekkori olvasmányomból megjegyzett idézetem: „A lehetetlent megkísérelni nem lehetetlen – és kiderülhet, hogy a látszat csal.”
A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, hogy nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk. Mindenkiben van valamilyen értékes tulajdonság (ahogy Jézus tanította példabeszédében: talentum), s a tanárok felelőssége is, hogy minél többet megpróbáljanak kihozni ezekből az értékes adottságokból, még ha élniük a tanulóknak kell velük. Fát vágni azért szeretnek többen, mint tanítani, mert azonnal láthatják a munka eredményét. A pedagógiai munka azonban a jövőnek épül. S ha volt tanulóink szívesen visszajárnak nosztalgiából a rendezvényekre, s elmondják, hogy hasznát veszik középiskolában is az itt készített tanszereknek, összefoglalásoknak, érezzük, hogy hálásak azért, amit itt kaptak – nos, akkor ne kérdezzük, miért vagyunk a földön.”
Egy hete pedig a következő e-mailt kaptuk, amelyet a mai nap alkalmából megosztanék:
„Kedves Netti néni!
Köszönöm szépen a kitűnő felkészítést a középiskolai tanulmányaimra, melynek köszönhetően már a 10. osztályban sikeresen letettem az angol középfokú érettségi vizsgámat 104 ponttal, jeles eredménnyel.
Nagy szerencse volt, hogy annak idején az igeidőket, addig tanította, amig nem ment mindenkinek, hatalmas segítség volt. Netti néni még szülés előtt is pár nappal, pdf-ben küldött át nekem könyveket, amiket nagyon hasznosan tudtam felhasználni. Hálás vagyok Netti néni magának a fáradalmas és kitartó munkájáért.
Kedves diáktársaim! Igaz, még akkor mi sem értettük, de tényleg hatalmas segítség lehet középiskolában az általános iskolai anyag. Figyeljetek oda, tanuljatok, én már kicsit felnőtt fejjel jobban értem, hogy ez tényleg a mi érdekünk, hogy figyeljünk.
Végezetül volt osztályfőnökömnek, Attila tanár úrnak köszönöm a rám fordított idejét, segítőkészségét, fáradalmas és kitartó munkáját. Köszönöm magának, hogy megtanultam, az életben milyen fontos a kitartás, hogy soha ne adjam fel. Tisztelem a mai napig, mert nem csak tanárként állja meg a helyét, hanem mint ember is. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami a mai világban már ritkaság. Hálás vagyok magáért.
Lakatos Loretta”
Ezek után mit írhatnék még? Nagyon jólestek ezek a sorok, s nemcsak azért, mert munkánk eredményét visszaigazolja, hanem azért is, mert ez a siker csak megfelelő hozzáállással születhetett meg, amihez Loretta bőven hozzátette a maga részét. Amennyiben megvalósul a partnerség, kölcsönös tisztelet és együttműködés az iskolai háromság (tanuló – szülő – pedagógus) között, továbbra is lesznek majd hasonló eredményeink.
A jó Isten éltesse a gyermekeket és a pedagógusokat! S nagy köszönet azoknak a szülőknek is, akikre együttműködő partnerként számíthatunk, hiszen nélkülük nem megy! Külön köszönöm a szülők kitartását az online tanítási időszakban is, amikor a munkavégzés és a családi feladatok mellett még egy kicsit a pedagógus szerepébe is bele kellett rázódniuk.
Tisztelettel és köszönettel: Kiss Attila igazgató